Miért lesz valaki féltékeny?
Én már sokszor találkoztam ezzel a témával, a környezetemben majdnem mindenki féltékeny volt a barátnőjére/pasijára akkor is ha csak 2 hónapja voltak együtt. Volt olyan, hogy valaki napokig képes volt követni a barátnőjét, meg olyan is, h elég durva verekedésbe fajult a dolog. Persze az ilyenekkel leépítettem a kapcsolatomat, mert bár látszólag értelmes emberek voltak, de iszonyú ostoba dolgokat csináltak a féltékenység miatt.
És akkor még ott vannak a sztorik amikről csak hallottam, és csak látásból ismerem az illetőt.
Valaki magyarázza el ha van kedve, h mit érzett amikor féltékeny volt. Ilyenkor van hogy valaki pszichózisba is kerül? Vagy hogy kell elképzelni? Amikor emberek képesek autókat összetörni, meg ilyenek. Vagy óránként írogatnak valakinek. Otthon sírnak, mert azt hiszik, hogy valami van, meg összevesznek valakivel, mert szerintük valaki több másodpercig nézte őket mint kellett volna.
Végül is az ilyen gyerekkorból jövő, vagy kitudja honnan való zsigeri érzéseket tényleg nem nagyon lehet átírni. Mint ahogy az előző is mondta, hogy nem akarták a szülei. Ez elég durva lehet, ismertem egy olyan lányt akiről tudtam, hogy megbánták a szülei, hogy megszülték, és hát kb épp hogy nem lett öngyilkos. Meg anorexiás volt, meg ilyenek.
Mondjuk én lehet h azért sem vagyok féltékeny, mert tudom, hogy kitől mit várhatok. És inkább pesszimista vagyok ilyen téren. Olyan emberekből is kinézem a "rosszat" akikből nem is kéne. Vagy legalábbis sok emberbe belevetítek olyan dolgokat, hogy miért nem kéne vele szorosabbra fűzni a kapcsolatot. Én eléggé társasági ember vagyok, meg szeretek ismerkedni, de a család rokonok stb embereken kívül. 4 ember van aki igazán fontos nekem. És a többiekből meg bármit kinézek. Volt olyan barátnőm, akiből már az elején kinéztem azt, hogy esetleg lehet hogy megcsalna. És persze ki tudja hogy így e volt vagy sem, de ezért nem voltam féltékeny, mert eleve úgy álltam hozzá, hogy csinálni fog ilyeneket. És így már az sem zavart volna ha megcsalna.
De a másik két barátnőmnél nem volt ilyen, mert tudtam hogy úgyis elmondanának mindent. Viszont ha úgy alakult volna, hogy időnként félre krtak volna, az sem zavart volna. Mármint én úgy gondolkodok, hogy ha valaki mással akar szexelni, vagy bármit csinálni, akkor csinálja. És ez lehet hogy az én defektem, mert lehet hogy nem jófejségből, meg jézuskrisztusból gondolkodok így, hanem pont a nárcisztikus ellentéte vagyok, nem azt érzem, hogy enyém a világ enyém mindenki, Hanem azt érzem, hogy semmi nem lehet az enyém, és senkinek nem mondhatom meg hogy mit csináljon, meg ilyenek. Nem lennék jó főnök, mert egyszerűen nem vagyok hajlandó bárkinek megmondani, hogy mit csináljon. Meg azt sem tűröm el ha nekem mondják meg. Csak én ilyenkor nem konfliktusba kerülök azzal aki dirigálni akar, hanem lelépek. Kábé mint ha egy játékból lépnék ki. Nem tetszik valami, akkor nyomok egy escapet. Tehát ilyen téren egy óvodás szintjén vagyok. Persze eddig hatékony volt. Lehet h ezért sem változtattam eddig ezen. Vagyis tuti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!