Az szégyen ha valakinek felnőttként nincs kocsija?

#2: Én is születésemtől fogva utaztam kocsival mert volt a családunknak kocsija, de ez hogy függ össze a helyzetemmel?:D

Mindenkinek köszönöm a választ!:) Én is ìgy làtom, hogy egyelőre felesleges lenne azért kocsi,hogy egy 10 perces utat megtegyek oda meg haza. Vagy hogy itthon állna. Bolt is van a lakóhelyem közelében,posta stb. Mindent el tudok intézni. Csak a munkahelyemen is sokszor furán néznek rám,mert vannak ott olyanok akik a szomszéd utcába is kocsival mennek. Nekik fura, hogy én sétálok.

Az ingyenes parkolás miatt meg káosz parkolni egyébként is. A héten a főnököm fél óràt várt a belvárosban egy parkolóhelyre, aztán visszajött mérgesen, hogy képzeljem el milyen idegesítő ez a helyzet.

#8: Én is ìgy vagyok. Sosem kérem senkitől, hogy fuvarozzon bárhova. Sőt ha felajánlják, akkor is szoktam mondani, hogy semmi szükség engem hordozgatni. Én döntésem, hogy nincs kocsim. Ha akarok, majd veszek.