Szerintettek önuralmam rossz vagy igazam van pár dologban?

Tanár meg szüleim elkezdik hogy önuralmat kélne tanulni mert nem tudok nyugot lenni.

Nos,hogy a lényeg hogy nem nagyon szeretem ha ocsárolnak és másikat felmentik minden alol és ő már a szent lélek,mert ő pl:középosztály,én meg jó hogy nem szakadt meg büdösen megyek suliban,meg jó hogy nem hogy szakadt meg mocskos ruhában megyek..

Nem az mondom hogy olyan szent vagyok hogy rosszat nem csináltam nem csináltam suliban,de az mondom hogy ők ahogy beszélnek velem,pl:Csóró g..i (direkt hangosan,meg röhögve a tanár hallatára,és a tanár semmit se szólt)vagy avval csúfolodnak hogy mekkora csúnyaság vagyok meg jaj,hogy nézzek ki meg hogy ilyen csőves sz..ok minek jön ide?

És nem elég,a gyerek eldumálja a órát,és nem tudok figyelni mert melletem ül(másik padsor),és mondom magamba vazzeg elmehet a bánatba,meg úgyis éhes vagyok,erre meg elkezd árulkodni a szüleimnek hogy jaj hogy mit csinálok már,meg verjék meg mert ez nem lehet csinálni.

Meg a másik hogy fenyegetnek hogy így meg fognak agyonverni,meg elvágják a torkom,meg a csavarhúzot belém verik,meg kitekerik a torkom,és tényleg csak úgy mondják random.

Csak egyszer idegbeteget kaptam és akkor kezdtem mindekit szidni hogy így a anyja,meg úgy a g..i.

Alap természetem az,hogy nagyon nyugod vagyok,és folyton baromkodok,de semmit rosszak csinálok(ha ki nem provokálja).

Szerintettek?