Létezhet olyan rendkívül kövér nő,aki elfogadja magát túlsúlyosan,s nem akar állandóan lefogyni? Esetleg még jól is érzi magát így a bőrében?

Sajnos ilyen a világ, két véglet van. Aki 100 kiló felett van, van aki meg 40 alatt.

Nehéz megtalálni az arany középútat.

Én pl. a kóros soványság (160/34-5) miatt voltam kórházban.

Én is voltam sovány, most 50-60kg között vagyok, ez a magasságomhoz az életkoromat tekintve megfelelő. Nem akarok elhízni, mert ismerem az egészségügyi kockázatait családtagon keresztül, és nekem is hajlamom lenne azokra a betegségekre, ha elhíznék, azon túl, hogy nem kellemesek, olcsóbb megelőzni ezeket, mint kezelni. Sovány sem szerettem lenni. Most pont jó, és mivel aktív életet élek, ezt tartani is tudom, így jól érzem magam.

Tudom, hogy egyeseknek fétisük a végletek, de én élek a testemben, és senki kedvéért nem fogynék/híznék extrém mértékben.

Egyiket sem kell sajnálni szerintem. Egyik sem egészséges és helyes. Általában ezek mögött mentális problémák állnak, tehát demmiképp nem szabad ezeket az embereket a kinézetük miatt bántani. Nyilván tehetnek róla, az ő hibájuk (is), de ez nem ok arra, hogy nevetség tárgya legyen valaki a testalkata miatt.

Köszönöm, már 42 kiló vagyok.:)

Kérdező!

Ne gondold, hogy a soványoknak nem szólnak be. Én soha nem voltam kórosan sovány, de sovány voltam. Nem azért mert nem ettem, hanem azért mert a családunkban mindenki vékony. Kaptam bőven bántást, főleg felnőtt- általában kövérebb - emberektől.

A barátnőm anyja pl anorexiásnak nevezett nem egyszer, mert náluk a családban mindenki túlsúlyos. Azt mondta, csak ilyen anorexiásokra lehet ruhát kapni, mint amilyen én vagyok. (Mert a kisvárosban nem talált a lányának megfelelő nadrágot) Kb 16-17 voltam és a 165 centimhez 50kg. A barátnőm akkoriban majdnem 100 volt.

De ez csak egy példa volt, nagyon sokan gúnyoltak és beszólogattak.

És mint mondtam, nem a kortársaim.

Most (28 évesen) 63 kg vagyok a 168 centimhez.