Miért ilyen önzőek az emberek hogy inkább kisállatot vagy nagyállatot vesznek maguknak most a covid alatt, annak fűtenek, őt etetik, és egy csomó ismerősük meg nincstelen?

Szerencsére nem vagyok senkinek az anyja, szóval egyelőre én választom meg, hogy ki vagy mi iránt tartozom felelősséggel. A páromat és az anyámat segítem, ha mindenki magán kívül két embert segítene, nem lenne ez a probléma. Szóval úgy gondolom, nem nálam kell kopogtatni, nálam betelt a helyek száma.

Egyébként szívesen adnék kölcsön akár milliós összeget is, persze szigorúan ügyvéd által lepapírozva. Érdekes, így senkinek sem kell csak ingyen, papír nélkül, hogy soha ne kelljen visszaadnia azt, amiért én keltem fel minden nap, én dolgoztam 8 órákat és amit én gyűjtögettem, míg valaki a picsáját vakarta és jól át tudjon bszni..

Mindenki a saját és a családja életéért, jólétéért felelős. A családomba az állataim is beletartoznak.

Jó hogy nem azt mondod hogy milyen gonoszak az emberek hogy a saját gyerekeikre költik a pénzüket, ahelyett hogy árváknak adnák az összeset.

Én szoktam adományozni, de csakis nekem van hozzá jogom hogy megszabjam, mikor és mennyit szánok ilyen célra.

Te komolyan elvárod hogy valaki a két szép szemedért adjon neked pénzt? Vagy te magad mit teszel? Az összes pénzed hajléktalanoknak adod? Vagy csak osztod az észt gyk-n hogy más tegye ezt, de te nem teszed? A net előfizetés sincs ingyen, miért nem kötteted ki és adod az árát rászorulóknak? Az internethozzáférés nem egy alapvető emberi jog, hanem egy luxus.

Rosszul lett feltéve a kérdés: most ismerősökről vagy idegenekről van szó? Ismerőst segítettem ki már többször, az ő esetükben szívesen tettem, de egy idegennek miért segítenék?

Lehet önzőn hangzik (bár nem kéne, hogy így legyen), de mivel én is pénzből élek, így fel van állítva egy fontossági rend, hogy mikre költők, és ennek elején én vagyok, majd a családom (ahova beletartoznak az állataim, akik az emberekkel ellentétben nem tudnak pénzt keresni), majd a barátaim, kollégáim, stb. Nem tudok és nem is szeretnék mindenki anyja lenni. Az említett ismerősöknek is azért segítettem, mert egyrészt fontosak nekem, másrészt tudtam, hogy nem csak kihasználnak, hanem amikor talpra álltak, vissza is adták, amit tőlem kaptak.

Nem érzem magam önzőnek, tekintve, hogy havonta utalok három szervezetnek, kettő közülük jótékonysági, mert szeretném támogatni a céljukat. Számtalanszor adakoztam már, főleg vírus idején, például a fővárosi állatkertnek, de nincs kapacitásom arra, hogy mindenkinek akinek valaha szüksége volt pénzre, adjak. Ha így lenne, már régesrég tönkrementem volna.

Szeretni pedig nem tudok és nem is szeretnék mindenkit. Ez nem egyből légből kapott dolog, hanem egy igen fontos és mélyről jövő érzelem, amit az emberek nem éreznek mindenki iránt.

Van kutyám (bár orvoson kívül nem viszem sehova, Facebook-om meg nincs) és igen, költök rá, mert szeretnék és számomra ő családtag. Fontosabb nekem, mint az ezredik cukorbeteg, akit nem ismerek, mert ismételten nem tudok mindenki felett anyáskodni és nem is szeretnék.

Jó, hogy nem azt kérdezed, hogy mer valaki utazni, amíg más az utcáját alig hagyja el. Hogy mer valaki a hobbijaira költeni, amikor más éhezik.

Aha, szóval én azért dolgozom 17 éves korom óta, hogy másoknak adjam a pénzem. Igazad van, szerintem kiveszek egy albérletet, a házamat meg felajánlom a rászoruló nyolcgyerekes csalàdoknak.

Ne legyél már ennyire álszent, te hány családon segítesz? Vagy te is abba a típusba tartozol, aki "segítene ha lenne miből" (magyarul szart se csinál), de másoknak marhára tudja osztani az észt.