Mikor lett eleged abból, hogy bármit csinálsz, mindig lesz akinek nem tetszik?

Nemrég, de én még 20-as éveim közepét nyomom.

Rájöttem, velem egy szinten lévő, nem is velem dolgozó kollégáknál akartam 150% százalékosan megfelelni, mindenkivel jóba lenni. Aztán láttam, hallottam ugyebár ezt azt.

Aztán beláttam, totál fölös. Elvált, alkoholista, láncdohányos, depressziós, rosszindulató, nálam 30 évvel idősebb embereknek, akiknek fele annyi papír és végzettég sincs a kezükben mint az enyémben (ami miatt benne is ragadtak, nem jutottak feljebb, nincs sok választásuk), és még ennyi idősen is albiban tengődnek, nem kell megfeleljek, sőt, igazából én se kedvelem őket, miért is akartam velük barátkozni? Fiatalkori megfelelési kényszer, meg jobb szeretem ha barátság, békesség van. Nem kell lenyelnem mindent, mindig megoldanom nekem mindent, ilyesmi.

Na, amúgy ehhez képest úgy érzem jobban tisztelnek, és nem rágódom itthon minden xarságon.

30 éves korom körül.

Mondjuk inkább úgy fogalmaznék,hogy akkor jöttem rá hogy nem kell mindenkinek megfelelni és ez nem feltétlenül jár konfliktussal sem.Csak tudni kell néha hallgatni is.

Akkor vettem az első lakásom,igaz hitelből,de szerintem ez nagyon sokat lökött rajtam magabiztosság tekintetében .