Néha nagymenőnek, néha egy totál lúzer-senkinek tartom magamat? Mi ez?

Iskolába is így jártam. Nem mertem jelentkezni az egyetemre, aztán meg jött egy önbizalmas korszak és a legjobb iskolába nyertem felvételt. 6 év alatt végeztem el mert sokszor voltam úgy, hogy el se megyek a vizsgákra mert úgyis hülye vagyok hozzá, nem is vagyok odavaló. Utána is nem mentem el dolgozni 2 évig, majd úgy voltam vele, hogy takarítónak vagyok maximum jó és elmentem annak. Sokszor azt is túl soknak gondoltam magamnak. Aztán egy rokonomnak segítettem a tanulmányaimmal és felbátorodva elmentem a cégéhez dolgozni irodai munkára. Utána is sokszor volt, hogy nem is értettem mit keresek ott, nekem a wc kefék között lenne a helyem. Sajnos idén elvesztettem az állásomat. Azóta úgy voltam, hogy maximum epret szedni tudok majd elmenni ha lehet, mert többre nem vagyok jó. Legtöbbször ez a rossz korszakom van. Tegnap egy barátom nevében tárgyaltam angolul mert ő nem tud és teljesen felbátorodva jöttem haza. Úgy érzem, hogy cégvezető is lehetnék akár vagy hasonló.

Mi lehet ez a dolog nálam? Annyit tudok, hogy apám mindig megvert és azt mondta mindenkinek hogy én hajléktalan vagy utcaseprő leszek mert egy féleszű hülye vagyok. A jelenlétemben is mindenkinek ezt mondta, idegeneknek is, hogy ez a hülyébbik gyereke, porfogónak jó lesz.