Baj ha örülök mások halálának?

Úgy érzem semmi változás nem történik az életembe. Néha az égbe kiáltanék fel hogy, uraaaam vagy pl égggg történjen már valami. Minden nap úgy Telik el. Hétvége kész katasztrófa. Jó oké van benne jó mert nem kell annyira hamar kellni vagyis vissza lehet aludni. Hétköznap ugyebár dolgozok de most nincs úgy munka van hogy csak ülünk leállás van már-már a seggem el gémberedik a sok ülésben. Nyilván beszélgetni kártyázni malmozni telefonozni lehet de unalmas egy helyben ülni vagy állni. Vállalnék hétvégére is akár beugrós állást de erre felé nincs munkalehetőség annyira. Na ami a lényeg hogy megártott a "Jó" unalmamban szoktam netezni telóról de unom és ez nem én vagyok ellen akarok ennek állni mégis ha nem Netezek is csak ülünk. Tehát ergo unalmas. A fő kérdésre vissza térve. Van az a mondás "mások nyomora mellett a sajátom eltörpül" ez rám igaz. Engem az unalom öl meg éppen ezért örülök ha történik valami a világba legyen az pl rosz dolog. Meg persze van miről beszélni az unalmas munkahelyemen az unalmas munkatarsaimmal. Remélem érthetően fejtettem ki a gondolatom. Pl örömmel olvasom a covid híreket vagy hallgatom.