Meddig éri meg azt mutogatni, hogy jól megy, miközben omlik össze minden?

Semeddig, főleg, hogy full kiszámíthatatlan a jövő. Mondjuk akinek van tartaléka, az csinál olyat, hogy most hitelre vesz dolgokat, aztán, ha másból nem, megoldja abból, viszont akkor meg nincs mihez nyúlni, ha tényleg baj van.

Mondjuk van az, akinek jól futott szekér, tipik nagyképű bömbis vállalkozó, aki a hasonszőrű cimbikel bulizik, aztán beüt a szar, de nem akar kiesni a társaságból, ekkor jön a látszatra költekezés, mert hát milyen ciki, hogy őt megviseli a válság...

Olvasgass a dzsentri életről, ott is ez ment. Kölcsöntárgyak, látszatjólét, de már rég elveszett vagyon.

Szerintem, aki a válság előtt is ésszel élt és költött azt a válság sem viseli meg annyira. Én őszintén elborzadtam néhány ember viselkedésén, főleg a közlekedésben lehetett tapasztalni. Sokakkal elszaladt a kiscsikó. Vannak, akik azt hiszik, hogy ha jól megy anyagilag, akkor az eszük is megjön, plusz több jog illeti őket, mint mást. Remélem, hogy az ilyen embereket sújtja leginkább a válság.

4-es dejó, hogy felhoztad a dzsentriket!

Az ükapám az volt és a dédimamám mesélt az apukájáról, hogy gyerekkorában mekkora jólét volt, meg eljártak, mindenhova meg bálokba, aztán amikor az apja meghalt, akkor derült ki igazán, hogy a nagy jólétnek mi volt az ára, tele volt tartozásokkal, így az ő élete nagy rész arra ment, hogy az apja után kifizessen mindent, hogy ne legyen adóssága. A dédi azt mondta, hogy megéltek, nem fényűzően, de tisztességesen, volt egy kis földjük és ott gazdálkodtak, meg disznót neveltek, aztán elvettek tőlük mindent.