Mit szóltok ahhoz, amikor a bevásárlás közben a kisgyerek már azelőtt megeszi a polcról levett túrórudit, csokit stb , hogy a pénztárhoz érve kifizették volna?

Nem szimpi, itt a szulokon mulik. Altalaban pont a jolszitualt embereknel latom. Masfelol nem ezen fogom izgatni magam. Ennel szazszor rosszabb dolgok vannak.

Nagy szupermarketben kiszaradt szajjal vagy kohogve ( Covid elotti szep idok), voltam kozel a kiserteshez.

Nem tudom mit kell ebbol ugyet csinalni, en is kiszoktam probalni a wc-papirt, meg az uzletben, hogy tenyleg eleg puha-e. Sorban allas kozben van ra ido. :))))))))

Amugy a szokasos liberalis gyerekneveles. A szulot es a gyereket is lekene pofozni ott helyben.

Szerintem a szülő aki ezt hagyja, a saját gyerekének az ellensége.

Újszülöttkorban, csecsemőkorban nagyon fontos, hogy a baba szükségleteire reagáljon a szülő, elégítse ki azonnal az igényeit. Vegye fel, etesse meg, tegye tisztába kb. rögtön, ahogy az igény megjelenik.

De a gyermek biológiai fejlődése nagyon megköveteli azt, hogy mindig a megfelelő módon reagáljon a szülő, a korának megfelelő dolgokat várja el a gyerektől és adja meg neki azokat a dolgokat, amiket a gyerek az agyi fejlődése szerint elvár és fel tud dolgozni.

Például egészen kicsi korban a gyerek képtelen dönteni. Egyszerűen erre képtelen az agya, még nem olyan fejlett, hogy a döntés értelmét vagy felelősségét fel tudná dolgozni. Ha ilyenkor a szülő elvárja, hogy döntsön, azzal kárt okoz. Sokan azt hiszik, hogy azzal tesznek jót, ha "hagyják" a gyereket választani. Pl. kék előkét kérsz vagy zöld előkét? Ilyen ételt vagy olyan ételt? Ezt a ruhát akarod felvenni vagy azt? Namost ez egy korai életkorban kifejezetten káros, összezavarja a gyereket és hatással van a későbbi akaratosság kialakulására is. Azt már érzi a gyerek ilyenkor, hogy valamit várnak tőle, de fogalma sincs, mit. Ráadásul pont a szülő várja el, miközben a gyerek fejében ilyenkor az az alap program, hogy a szülő az ISTEN, az egyetlen megbízható forrás, aki mindig tudja, hogy neki mi a jó. Úgyhogy az egy ellentmondás, hogy ha a szülő tudja a megoldást, akkor most miért tőle várja. Szóval a lényeg, hogy van olyan korai életkor, amikor nem szabad döntésre biztatni a gyereket, eljön annak is az ideje, amikor már lehet, sőt kell is.

Másik ilyen biológiailag meghatározott, de a környezet által kialakított (vagy épp nem kialakított) képesség a késleltetés képessége. Ez normálisan iskoláskorig kialakul és nagyban meghatározza azt, hogy a gyermek felnőttkorában mennyire lesz megküzdő típus, képes lesz-e kitartani, dolgozni az eredményekért, márpedig ez záloga a sikerességnek. A késleltetés az, hogy a gyerek megtanul várni. Képes elviselni a stresszt, hogy a vágyai nem elégülnek ki azonnal. Tehát amíg ez csecsemőkorban kifejezetten káros és negatív hatású, később már pozitív, és ha jót akar a szülő, akkor megtanítja erre a gyermekét.

Erre például kiváló gyakorlási lehetőség lenne a boltos szituáció, de hát ha valaki nem akar élni vele... majd néz, hogy miért ad fel mindent a gyereke és miért csücsül 30 évesen is a szülei nyakán.

33: erről a marshmallow teszt jutott eszembe.

[link]

Hiszen gyerek....:)

Ki fizetem ha kell nézek meg...

attól hogy gyerek, még fel kell állítani a korlátokat...

15évesen már késő lesz elkezdeni megnevelni...

A marshmallow teszt eredménye utólag visszanézve gyakorlatilag nulla volt.

[link]

[link]