Másoknak is jó érzés kidobni dolgokat?

A lakótérben gyűlölöm a rendezetlenséget és a zsúfoltságot, innen szeretem kidobni a felesleges dolgokat. A házam egy múzeum.

Ahogy kilépünk a lakótérből és beérünk a melléképületekbe, sufnikba, garázsba, 180 fokos fordulat és minden tele van cuccal, szerszámokkal, alapanyaggal (persze rendezetten tárolva), régi kacattal.

Az első tulajdonságom az anyámtól örököltem, a másodikat a nagyapámtól, aki soha nem dobott el semmit. Ennek fura keverékében lakom.

Tavaly a fajtamentésnek, ahonnan a kutyám van szüksége volt törölközőkre, takarókra. Kapóra jött, mert voltak még kulturált állapotú, de már régi törölközőim, azokat elküldtem nekik. Ők még hasznát veszik, nálam meg ürült egy kicsit a szekrény.

Mellesleg 2-es, azért elajándékozni is olyan dolgot illik, ami még nincs teljesen elnyűtt állapotban, ezt jótékonysági szervezetek is szokták mondani, hogy olyat ne adj adománynak, ami már nagyon gáz állapotban van (szakadt ruhák, tönkrement műszaki cikkek), mert azt a hajléktalanok sem tudják használni, szóval van, amit inkább már ki kell dobni.

Imádok selejtezni, bár már nem sok cuccom van.

Szinte már semmit nem veszek a lakásba, nincs nagyon dekoráció sem, karácsonyi díszek sem.

Ruhát is keveset veszek, de azok drágák, nagyon jó minőségűek.

Jó volna, ha egyre többen élnénk így, és nem termelnének szemetet.