35 leszek, de 52-nek érzem magam. (nő) Hogy léphetnék ezen felül? Van valaki, aki hasonló korabeli és ugyanígy érez?

Honnan tudod, hogy érzem magam 52 évesen?

Vagy bármelyik velem egy idős?

Csak annyit vállalj amennyit elbírsz.

Tudj nemet mondani másra, és igent magadra.

Pl család azt kéri főzzél vacsorát. Ha fáradt vagy csinálj sült tojást, vagy mikróba virslit.

Jelöld ki az én időt.

Az legyen az egyetlen amihez ragaszkodj.

Szoktasd rá a családot, hogy akkor csak magadért vagy.

2-es,3-as

18 éves fejjel írom,hogy idióták vagytok

6#

Nem attol erzed magad 33-nak, hogy nincs gyereked, ne aggodj. Anyosom 55 es egy 30 eves energiajaval rendelkezik 7 gyerek utan. ;)

Az a hozzaallas meg, hogy a CSALAD CSAK egy verszivo pioca, meg hogy passzolja le a “kolykoket” kritkan aluli hozzaallas, még egy gyerektelentől is.

Fura, azok panaszkodnak a legtobbet, akiknek gyerekuk sincs. En peldaul semmit nem vesztettem gyerek mellett. Max atalakultunk. Ugyanugy neki megyunk egy 1800 km-es utnak gyerekkel is, es ugyanugy tanulok, dolgozok, mint elotte is. Es boldogabb is vagyok.

En azt is elhiszem, hogy te is boldog vagy csalad nelkul, de azert ezt a gusztustalan hozzaallast ne engedd meg senkivel szemben se. Mert sose tudhatod mit hoz az elet.

Kérdező, ez részben fejben dől el.

Van egy nő ismerősöm, aki most tölti a negyvenet és azt mondja jobb a közérzete és szebbnek érzi magát, mint húsz évesen.

Másrészt miért vállalod túl magad? Semmi értelme mártírkodni, hidd el, soha senki nem lesz hálás érte. Beszéld meg a férjeddel, hogy neked ez így sok. Vegyél fel egy bébiszittert a gyerekek mellé, vagy egy bejárónőt, aki segít a házimunkával. Nem szégyen egyik sem, csak azoknak nem szimpi, akik nem tudják megengedni maguknak. (Ti nálatok ez vállalkozás mellett gondolom nem lenne probléma.)

Nem kell mindig mindent egyedül csinálnod, tényleg. Így ez rámegy idővel a házasságodra és családi életedre is. Oszd ki a feladatok egy részét másoknak, te pedig csak irányítsd őket.