Ez a két embertípus között lehetetlen a párkapcsolat?
Tegyük fel van két fiatal felnőtt. Különbözőek, az egyik a tipikus szerelembe eső "lilaködös" ragaszkodós, kötődő, pl jelen esetben most legyen srác. A srác fejében egésznap csak a lány jár. Egésznap vele akarna lenni, ha éppen nem megy akkor írni.
A másik egy lány, aki nem igazán érezte magát még szerelmesnek, és szeret inkább picit "szabadabb" lenni, kevesebbet találkozni, nem mindennap beszélni/írni.
Így lehetetlen köztuk egy normális hosszútávú kapcsolat? Véleményem szerint a srác azt fogja érezni hogy jobban szeret, mint a másik.
Érdekelnek az emberi tulajdonságok, az önfejlesztés, tudnátok valami jó könyvet mondani? 18/F
Nem lehetetlen.Az egyik romantikus a másik racionális.
Kiegyensúlyozhatják egymást.
A fiú megismerteti a lánnyal a romantikát.A lány viszont le tudja hozni a fiút a földre.
Szóval tudnak egymásnak adni dolgokat magukból.
Tapasztalatból mondom, hogy működhet.
Rövid távon működhet. Pár hónapig.
Hosszútávon mindkettő elégedetlen és boldogtalan lesz. Az egyik úgy fogja érezni hogy nem szeretik eléggé és nem kapja vissza azt a szintű érzelmi energiabefektetést amit ő belerak a kapcsolatba, mintha csak ő tenne mindent, mintha csak ő ragaszkodna, mintha csak neki lenne fontos, a másik pedig úgy fogja érezni hogy megfojtja a párja.
Szintén tapasztalat 🤷♀️
Ha szélsőséges a két személy igen.Erre is van esély amit a
3-as írt.
Vagy változni képesek.
Minden kapcsolatra igaz, hogy nem egyszemélyes.
Nálunk nem működött. Ugyan ez a szituáció volt, a srác a "lila ködös szerelmes", egyetlen percet sem bírt ki nélkülem, én meg, aki azért vágyott a "szabadságra" is, hogy otthon legyek és a hobbijaimmal is foglalkozzak. Közzétett még az, hogy ő erősen extrovertált volt, annyira, hogy képtelen volt 10 percre egyedül maradni is, én meg introvertált, aki nagyon szeret otthon lenni a gépe és a könyvei előtt (és kifejezetten nem szeretek kimozdulni).
Eleinte nem volt gond, megértőek voltunk, pár hónap után jöttek a veszekedések. Miért nem akarok reggel tíztől este nyolcig nála lenni, mert neki az is kevés ha csak délben megyek át, miért nem akarok egész hétvégén nála aludni, miért nem rögtön felkelés után írtam neki hogy "jóreggelt", hanem később (aka miért nem ő az első gondolatom reggel), miért nem szólok neki előre, hogy most "dolgom lesz, ide megyek/ezt csinálom, úgyhogy nem fogok tudni visszaírni neked X ideig", stb., stb., stb...
A végén már nem mertem neki nemet mondani semmire, mert féltem, hogy megint veszekedés lesz belőle. De nem bírtam tovább. Végül szakítottam vele, és megkönnyebbültem. Azóta érzem úgy, hogy teljesen szabad vagyok.
Kedves kérdező, akkor tudod mit kell tenni.
Nem kell rátelepedni a másikra.
Gondolj arra, hogy amíg nem ismertétek egymást addig is meg volt az életetek.
Barátok, hobbi,tanulás, vagy munka.Ezek továbbra is megmaradnak.Neked sem kell lemondani ezekről.
Nagyon ritka, ha ez így működőképes, főleg ha nagyon két szélsőséges esetről beszélünk. Bizonyos értelemben ez ránk is igaz a férjemmel, de annyira nem vészesen, így mi kommunikációval kezelni tudjuk. Az eleje még így is nagyon nehéz volt a nem egyforma igények miatt.
Ha két szélsőséges eset találkozik, akkor az egyik félnek sem lesz jó. Mindkettő elégedetlen lesz, ami hosszútávon megöli a kapcsolatot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!