Egy bántalmazó emberre mi jellemző párkapcsolatban és milyen előjelei vannak, hogy ilyennel akadtunk össze?

Nem letszik ez elore ... az evek felorlik az idegeit es amikor mar tulzasokba esik valaki, akkor elcsattan az elso pofon. Elso pofon utan mar barmikor jon a rendes veres. Ez igy mukodik.

Sokszor a bantalmazott fesziti tul a hurt es megsertodik, hogy kapott egy nyakas-kakast :)

Nem lehet túl sok irtó konkrétat mondani, mert ez egyénfüggő is. Általánosan jellemző, hogy eleinte a bántalmazó személy partnerei oda meg vissza vannak érte, hogy miylen előzékeny, kedves, udvarias, tündibündi, bármi. Miután úgymond "becsalogatta a hálójába", akkor kezdi el rajta kiélni ezt a bántalmazó hajlamot. Ezek az emberek általában igyekeznek mindezt négy fal között tudni, hogy más ne tudja meg, de hogy ezért mennyi mindent tesznek meg,az is egyedfüggő.

Alapvetően előre nagyon nehéz kiszúrni az ilyeneket, de elég hamar ki szokott bukni egy kapcsolat során ez. Inkább attól húzódik el, hogy az áldozat sokáig hitegeti magát, hogy "de olyan kedves volt az elején, biztos most csak rossz napja volt," stb., aztán egyre nehezebbé válik.

Lehet előre tudni, érezni.

Megalázó, bántó a humora.

Előfordul, hogy viccesnek találja, ha valami bajod van, legyen az fizikai fájdalom vagy lelki szenvedés.

Nem veszi figyelembe a véleményedet.

Majd ő megmondja, majd ő jobban tudja, hogy mi a jó neked.

Féltékenykedik, korlátoz, beszámoltat.

Elkezd elszigetelni a barátaidtól, aztán a családodtól is.

Feldühödik és agresszívan kezd beszélni, ha nem értesz egyet vele.

Olyasmiket tesz és mond, amitől csökken az önbizalmad. Érezteti, hogy csak rá számíthatsz, és érezteti, hogy csak neki vagy igazán fontos, csak ő szeret, mások számára értéktelen vagy.

Ennek elég nagy szakirodalma van, de ha nem áldozat típus az ember, akkor elég gyorsan megérzi, merrefelé halad a dolog és eldönti magában, hogy neki ez nem kell.

NANE lofaszt nem foglalkozik ezzel. Csak statisztikát gyűjt. Amikor anyámat tömeg előtt verte véresre apám, a NANE annyit mondott, fekírták és nem tehetnek semmit.

Család védelem működik. A NANE nem működik.

Hú ez nagyon bonyolult téma, és bár a fő dolgokban van összefüggés, nyilván minden eset más és más. Röviden tömören amit én tudok írni,ez inkább a verbális bántalmazásról fog szólni:

Eleinte nem látszik semmi, sőt, nagyon jó a kapcsolat, idővel fokozatosan adagolja a dolgokat.

Először csak apró megjegyzéseket tesz, aztán ezek egyre gyakoribbak, és sértőbbek. Lenéz, becsmérel, akár a külsőd miatt, akár az intelligenciád, a munkád, vagy ha tanulsz akkor az miatt. Előbb utóbb akár mások előtt is megaláz.

Mindig mindenért te vagy a hibás. Néha teljesen légből kapott dolgokon kezd el veszekedni, de csak te lehetsz az oka mindennek, a saját hibáját sosem ismeri el. Úgy tesz, mintha semmi se történt volna, akármit is tett.

Sokat hazudik, de betegesen, mindenről. És borzasztó önző, semmi se számít, csak a saját jóléte.

Megcsal. Ez majdnem biztos. Mások előtt titkol, tagad, nem mutat be senkinek.

A jó és rossz időszakok váltják egymást. Néha nagyon kedves, aranyos, figyelmes, aztán hirtelen minden tönkre megy, és kezdődik a rossz időszak. Aztán a bántalmazott próbál mindent megtenni, a bántalmazó kedvében járni, de semmi se segít. Ennek amúgy az az oka, hogy nem a bántalmazó tehet erről az egészről, ez tőle függetlenül történik, nem az ő hibája, csak ő csak ő van kéznél.

Profi abban, hogy ha nagy a baj, vissza könyörögje magát. És mégse tudja a bántalmazott csak úgy elengedni.

Aztán persze néha néha egy kis fizikai fenyítés is megeshet.

Időben kell lépni, bármilyen nehéz, mert sose változik, akárhogy ígéri, csak rosszabb lesz.

A bántalmazó emberben vannak azok a dolgok, amelyek miatt bántalmaz másokat. Akárkivel jön össze, mivel ő belőle származnak ezek a dolgok, mindig átváltozik bántalmazóvá a kapcsolat.

Az tud legjobban bántalmazó áldozatává válni, akinek olyan alacsony az önbizalma, az önszeretete, hogy képes elhinni, hogy ő megérdemli ezeket a bántásokat. Nem látja az igazságtalanságot, hanem helyénvalónak érzi valamelyest, még ha szenved is.

Én bántalmazó voltam, de nem durván, csak lelkileg csináltam, de sosem kiabáltam például. Ettől még nagyon rossznak tartom azt amit csináltam és sokat gondolkodtam rajta, mi történt velem és a lánnyal, akit bántottam (aki viszonozta ezeket a kapcsolat közben).

Azt figyeltem meg, olyan körforgásszerűen működik, és mindkét fél erősíti a haragot és fájdalmat egymás felé. X félreérti Y-t, és úgy érzi Y bántja őt, pedig nem. X erre haraggal reagál, megsértődik, stb. Y bűntudatot érez, bocsánatért esedezik, ő a szubmisszív. Ezzel elismeri azt, hogy hibázott és X-nek van igaza. Megszületett kettőjük között az alárendeltség. Ez az én kapcsolatom bonyolódott, mert a lány bennem ugyanúgy bűntudatot keltett amiért én bántottam őt, akkor is, ha utána sírtam, bocsánatért esedeztem. Aztán elegem lett belőle, s úgy éreztem, ő már önszántából kínoz engem tudatosan. Ekkor abba hagytam a bocsánatkérést és fájt amit csinált, ezért megsértődtem. Mindez természetesen egy kapcsolaton belül az ember öntudatán kívül történik, csak folynak az érzelmek árával.

Szóval nem álltunk le sosem, mindig ment az érzelmi harc.

Ha akarod, részletesebben is írok még példákat neked, v bárkinek.

Előjelei nincsenek, hogy egy ilyennel akadtál össze, épp ez a csapda. Egyébként előszerettel szednek össze alapból depressziós vagy nehéz életszakaszban levő nőket, mert őket a legkönnyebb behúzni a kedvességgel és az ilyenek önbizalma alapból a béka segge alatt van. (Én is épp ilyen voltam) Az én bántalmazómról még tudom azt, hogy az apja verte az egész családot, amíg az anyja el nem vált, gondolom az agybajának kialakulásában ez is közrejátszott.

Az elején úriemberként viselkedik amíg bele nem szeretsz, aztán nagyon lassan és finoman, észrevehetetlenül elkezdi lerombolni a teljes személyiségedet, környezetedet, baráti körödet amíg azt nem veszed észre, hogy már az egész életed körülötte forog és már idomított kutyaként lesed a rezdüléseit. Ez nem hónapok, hanem évek munkája náluk, az ügyesebbek pedig csak szavakkal bántanak jó ideig, mert egy pofonnak azért elég kijózanító hatása van, de a lelki terror észrevehetetlen és alattomos fegyver a kezükben. Ellenem több év után alkalmazott fizikai agressziót, akkor se engem ütött meg, hanem a fejem mellett a falba ütött ököllel amikor először észrevette rajtam, hogy ki akarok lépni a kapcsolatból. Ugyan nem bántott fizikailag, de nagyon megijedtem tőle, mert a szemén látszott, hogy amúgy simán meg tudna ütni, csak visszafogta magát. Szakîtani is csak úgy mertem vele, hogy áthívtam egy ismerőst, mert féltem hogy ha csak ketten leszünk a lakásban, megver.

Másokkal nem bánnak így, sőt a látszat a mindenük, hogy mindenki tökéletes párnak lásson titeket. A közös ismerőseink hülyének is néztek amikor kitettem ezt a szerintük főnyeremény férfit, de amikor elmeséltem nekik amit nem láthattak, elakadt a szavuk.

Konkrét példákat nehezen tudok mondani, hogy miket mondott vagy csinált, mert hálistennek már rég kiraktam, és a bántó mondatait mindig nagy beszélgetésekbe keverte. Emlékszem egyszer azt mondta, hogy szerinte ha szakítanánk, akkor én hónapokig utána sírnék meg vissza akarnám magam könyörögni, ő meg egy hét alatt találna mást helyettem. Ez a mondat azért maradt meg, mert a valóságban ez pont fordítva történt. Ő rinyált meg könyörgött nekem hónapokig engem meg egy hét múlva elhívott randira egy ismerősöm aki addig azért nem közeledett, mert foglalt voltam. Ez az ismerős most már a férjem és a közös babát várjuk, a pszichopata exemnek meg azóta se volt hosszútávú kapcsolata tudtommal.

Ami még jellemző volt rá, hogy bármilyen problémát hoztam fel a kapcsolatunkkal kapcsolatban, addig magyarázott amíg a hasamba nem beszélte, hogy ő mindent rohadt jól csinál, csak miattam szar minden.

Állandóan keveselte a szexet, pedig majdnem minden nap csináltuk, volt hogy egy nap többször. Volt hogy emiatt sebek jelentek meg odalenn, konkrétan a nemi szervem nem bírta már az igénybevételt, az orvos egy hónapra letiltott a szexről és amikor mondtam neki megsértődött, hogy ő ezt nem fogja bírni, akkor elmegy csajozni. Én barom meg persze nem hagytam , hogy elmenjen, inkább folytattuk, de ritkábban, amíg meg nem gyógyultam.

Tudnék még mit mesélni de ennyi elég volt. Csak fölidegesítem magam azon, hogy milyen hülye voltam hogy hagytam neki szó nélkül ezt a sok szarságot.