25 éves létemre be kell látnom, hogy bár a szüleim nem szélsőséges rossz szülők (pl. nem alkoholisták, nem bántalmaztak szexuálisan), mégis mindig ha szomorú vagyok, az miattuk van. 90%-ban miattuk sírok. Mit tanácsoltok?

1.:

Rengetegen mondják, hogy akkor lett jó a kapcsolata a szüleivel, mikor elköltözött. Nagyon-nagyon-nagyon remélem, hogy ez rám is igaz lesz.

2.:

Igen, már olvasgattam (angolul) a toxikus szülőkről és bizony vannak jellemzők, amik igazak rájuk, illetve sok dolog, ami toxikus szülők gyermekeire igaz, velem úgy van.

3.:

Az önbecsülésemmel nincs gond, szerintem. Én szeretem magam, önbizalmam is van.

Érzelmileg viszont nem válltam le, ezért is rossz, amiket mondanak. Bár igazából azt sem tudom, pontosan milyen állapot az, mikor valaki érzelmileg levált a szüleiről. Mindenesetre a kapcsolatot velük megszakítani nem akarom amúgy.