Mi az a tetted amelyikre leginkább büszke vagy?
Amikor kórházban voltam, megetettem egy nénit, aki nem tudott magától, és nem jött hozzá senki segíteni.
Nem tudom mire vagyok a legbüszkébb, de erre például büszke vagyok.
Büszke vagyok mindenkire :) Továbbra is várom a sztorikat, addigis, itt az enyém:
2018. 16 éves voltam. Nevelőapám kihozott Németbe, családom Magyarországon maradt még. Mivel neki olyan munkája volt, hogy mindig máshol dolgozott az országban, így, én egyedül maradtam, egy teljesen új országban. Szereztem pár nap alatt munkát, az ézzeremben, ami fölött szobám volt bérelve, majd ott dolgoztam. Nem kerestem sokat, de élelemre elég volt, még egy biciklit is be tudtam szerezni. Az volt mindenem, hiszen németül nem beszéltem és napi 13 órát dolgoztam, a barátnőm pedig Pesten maradt. Körülbelül a 3. Ott eltöltött hét után, írt a barátnőm, hogy most el tudnék menni, mert a szülei éppen úgy dolgoznak, hogy csak este vannak otthon, nap közben pedig láthatnánk egymást, hiszen tiltották tőlem. Amilyen gyorsan csak tudtam, beszereztem egy flixbusz jegyet, oda, picit késöbb, amint sikerül eladnom q biciklit, vissza is.
5 napom volt ott. Pénzem nem maradt, nagyjából 2-3 ezer forint. Ebből kellett volna szállást kivennem. Természetesen ez nem volt lehetséges. Éppen elég volt 1-2 napra hogy egyek, többire már nagyon be kellett osztani. De szerelmes voltam, ennek tudatában is elmentem. Aludtam padon, buszmegállóban a kora novemberi hidegben, étlen, egy számomra ismeretlen városban, 16 évesen egy lányért. Csütörtök lehetett talán, maradt körülbelül még egy 5€ a zsebemben, abból tudtam volna venni jegyet Németországban, ahol a busz kitesz (Stuttgartban) és a vonat között, ez 15 km. Fontosabb volt, hogy a lánynak megvehessem amit szeretne, pici ajándékot, így hát még az sem maradt. De nem bántam, örömmel töltött el, akkor is, ha annak tudatában tettem ezt, hogy pénzem nem lesz majd utazni, sétálnom kell majd, ez 13 km nagyjából. XXII Kerületből elsétáltam a buszhoz, ami a népligetből indult, majd pedig a 13 Stuttgartban. Nem nagy, táv, de éhes voltam, fáradt, hisz a padon nem volt túl pihentető az alvás, és a hátizsákom cipeltem, amiben az egy hétre elég dolgaim voltak.
Majd végezetül, Sikerült hazajutni, és életem leg meghatározóbb tettét sikerült megtegyem. Köszönöm hogy elolvastad. Kellemes ünnepeket :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!