Miért vágyakozom ennyire a "tiniszerelem érzés" után?

Pedig volt benne részem, az viszont igaz, hogy csak úgy igazán 1x másfél évig.

Azonban azóta sem vagyok képes elengedni ezt a dolgot, mert annyira varázslatos volt számomra, és mai napig az, ha belegondolok, vagy látok ilyen párokat 16-7-8 évesen. Ez a gondtalan, bolondos, féltékenykedős, hülyeségeken veszekedős, versengős kapcsolat, barátnőkkel, haverokkal bandázgatós.

Nem érzem magam ilyen téren felnőttnek, mert egy komoly kapcsolatot unalmasnak tartanék, ahol a lány velem egykorú, vagy idősebb. Ahol már általában mindkét fél a hosszútávú jövőt tervezi, illik mellette maradni, a rokonok is mindkét oldalon elfogadják és úgy tervezik, hogy vele marad házasság stb. Mindkét oldalon már kopnak kifelé a baráti, haveri körök. Csak kettesben töltenek minden közös percüket. Ezektől egyszerűen a hideg is kiráz, és meg is bolondulnék, ha ebben kéne részt vennem.

Tudom, ez nagyon-nagyon beteges, és nem is várom el, hogy megértsetek engem. Azt is tudom, hogy megkapom majd azt, hogy "örülnél te neki, ha lenne egy olyan hosszútávú kapcsolatod". Nem, ebben a pillanatban tényleg nem örülnék neki. A pedofilságot is meg fogom kapni. Nem az sem vagyok, mert arról 14 alatt beszélhetünk. Én pedig 16+ról írtam. Azt is meg fogom kapni, hogy nem kellek senkinek a saját korosztályomban. De, lenne lehetőségem, de a felsoroltak miatt meghátrálok mindig.

Ennyire komolytalan lennék még? Nem értem meg agyilag? Kevés volt az a másfél év tizenéves koromban?

22/F