Mit csinálsz akkor, amikor egyáltalán nincs életkedved, és milyen gyakran fordul ez elő?

Leülök és végig gondolom, hogy mi válthatta ki ezt az érzést. Többször előfordul, mint kéne sajnos.

Ilyenkor azt csinálom, hogy picit félrerakok mindent (ha épp tehetem), iszom egy kávét vagy teát és magamra koncentrálok. Sorozatot vagy videókat nézek és olvasok, és amikor úgy érzem, hogy ennyi most elég volt, folytatom, amit előtte csináltam.

A tornyosuló feladatok, kudarcélmények váltják ki belőlem a legtöbbször. Viszont az utóbbi időben az emberi kapcsolataim is már. Ezen kapcsolatok fontossága valahogy már tavaly megnőtt, idén meg pláne. Vannak nagyszerű barátaim, de az egyetem miatt nagyon szétszóródtunk, és még párkapcsolatom sem volt még soha, szóval ezek miatt sajnos többször rám tör a magány is. Próbálom magam lefoglalni, mindig csinálni valamit, hogy a lehető legkevesebbet gondoljak erre. Több kevesebb sikerrel.

Próbálok mindent úgy elvégezni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, de szüneteket tartok, néha többet is sajnos, mint kéne.

Sajnos elég sokszor előjön nálam is ez. Pedig igazából nincs rá okom, mindenem megvan. Gyakran van, hogy így ébredek, semmi erőm kikelni az ágyból. Nincs kedvem a napi teendőkhöz, olyan egyhangúnak tűnnek olykor a napok. De persze nem tehetem meg, hogy nem kelek fel. Amikor rám tör ez az érzés, elkezdek gondolkodni, hogy most mi a bajom, miért van rossz kedvem. Sokszor úgy érzem, hogy egyfajta céltalanság okozza.

Én arra jöttem rá, ha kitalálok valami kis kihívásokat magamnak és megbirkózok velük, azok egy kis siker élményt adnak.

Kis dolgokra gondolok, pl legkevesebb hány perc alatt tudom feltakarítani a konyhát-nappalit, 23 perc volt eddig a legkevesebb idő, és próbálom mindig megdönteni a rekordom. 😄

Ha pl mosogatni kell, akkor az is lehet egy kihívás, hogy minél praktikusabban pakoljam az elmosogatott edényeket a mosogató másik felébe, úgy az összes odaférjen és megálljon.

Volt egyszer, hogy elég sok mosogatni való volt, és olyan magasra felpakoltam,hogy alig értem fel a tetejét, de nem adtam fel, megcsináltam, megállt a "torony", így én győztem! 😂

Szóval lehet, hogy néha hibbant vagyok de így egy picit érdekesebb a munka..

Sosincs ilyen érzésem... Szerintem a legtöbb emberben az váltja ki nincs hobbi vagy olyan dolog az életében amivel le tudná foglalni magát, csak tengődik, elmegy egy nap, egy hét és ráj9n olyan üres az élete mint a zsebem hó végén...

Aki mindig bőviti a tudását vagy leköti magát valamivel, vannak céljai és mindig el akar vmit érni, hogy legyen motiváció dolgozni annak nem hiszem h ilyen baja van, meg persze kell egy társaság is. Persze ha munkába kell menni az engem is letör mert a jelenlegit nem szeretem, de ilyenkor arra gondolok hamarosan a szakmámban dolgozhatok, mert tanulok érte munka mellett is, sőt éjszakás előtt most is megyek tanulok egyet :)