Milyen érzés számodra nőnek vagy férfinak lenni? Mitől "igazi" nő vagy férfi valaki szerinted?

Én nő vagyok, és bár szeretek költözni, alkalomhoz öltözni, ruhákat vásárolni, rúzsozni minden nap, de ennek ellenére sem érzem magam teljes értékű nőnek annak tekintetében amennyi elvárás lenne egy nő felé.

Szerintem a média benyomása az, meg ami sokak elvárása, hogy egy nő legyen minden pillanatban igazi nő, minden mozdulatán látszódjon, hogy kecses, tüzes, sose legyen rajta szőr vagy bőrkeményedés, legyen szexi, szenvedélyes de finom és visszafogott, stb.

Én ezek miatt az elvárások miatt pl tökre kivoltam amikor váratlanul kerültem kórházba és intenzív osztályra, mert őszintén csak addig borotváltam le a lábam a mindennapi rohanásban, ameddig kilátszott a shortomból és féltem, hogy elítélnek majd a kórház dolgozói, nem érzem azt, hogy igazán megfelelek a valódi normáknak. Pedig nekem tényleg fontosabb, hogy kialudjam magam vagy jól teljesítsek a munkámban, mint az, hogy tükörsima legyen a lábam végig mikor szingli vagyok, de akkor is úgy érzem az van belém sulykolva, hogy rossz mérce szerint élek. Nekem nem fontos, hogy 'igazi' nő legyek, nem is érzem magam annak. Én csak 'megfelelő' nő akarok lenni de úgy érzem az is marha nehéz.

Pasasként engem a nőiesedő férfiak nem zavarnak, viszont a férfiasodó nők nagyon tudnak irritálni.

Magukban hordozzák a női jegyek összes negatív jellemét, erősen agresszív, férfias vonásokkal megspékelve. Kb az egyetlen embertípus, ami ki tudja hozni belőlem az állatot. Valószínű a családi hátterem miatt lett ez, én voltam az "öcsike", míg nővérke volt a szuperokos, szuperészlény, az agyonszeretett.

Attól férfias egy szakma, hogy olyan közegben dolgozol ahol más, igazi férfiakkal dolgozol együtt. Lehet ez egy ambíciózus manager vagy kőműves szakma is akár, a lényeg az hogy meglegyen a mentalitás.

Én például villanyszerelő vagyok és elég veszélyes munkát végzek, mivel árammal dolgozok, sokszor akár feszültség alatt is. Nálunk nem számít ha megvágjuk magunkat vagy megráz az áram, ugyanúgy dolgozni kell tovább. Akár magasban, hidegben, melegben, létráról stb. Ettől a közegtől kifejlődik a "jég hátán is megél", férfias mentalitás. Meg persze a körülötted lévő, idősebb családapáktól is ezt tanulod el.

Nálam kb ezt jelenti az, hogy valaki férfias.

Én igazi nőnek érzem magam.

Fontos a jól ápolt tiszta külső

Rendezett frizura,ruházat.

Nem sminkelés sokat.Szempilla spirál,mert kiemeli a szemet.

Nincs műkörmöm, csak tiszta és ápolt a kezem.A cipőm is mindig

Tisza és nincs széttaposva.

Ha valakivel beszélek a szemébe nézek.Gyakran mosolygok.Kedves és megértő vagyok.Képes vagyok szemközt tartani az érdekeiket és nem szorítok hátrányba magam.Nem engedem senkinek, hogy kényelmetlen szituációba taszítson.Viszont a családom érdekeit is szemelött tartom.

Tudok egyensúlyt teremteni az ő igényeik és a magamé között.

Soha nem értettem ezt. Mindig nőnek éreztem magam. Nincs semmi, amit tenni tudok, hogy jobban vagy kevésbé nőnek érezzem magam.

De nálam olyan sem létezik, hogy "férfias" meg "nőies" szakma, hobbi, tulajdonság, stb. Tudom, hogy a társadalom mit tart annak, de nem érdekel a társadalom, szeretem megismerni az embereket.

Szerintem van nőies szakma, pl. az ápolónő.

Mert ugyan ki választana -akár férfi akár nő- egy férfi ápolót, hogy műtét után tisztábategye, mosdassa és a hasonlók?

És vannak olyan férfias szakmák, amiket egy nő egyszerűen a fizikai korlátai miatt nem tud elvégezni.

Engem nő létemre mindig pont ezek a férfias szakmák meg hobbik érdekeltek sajnos, de gyenge vagyok mint a reggeli harmat.

Mert itt egy férfi említette, hogy zavarják a férfiasodó nők; engem nőként legalább annyira kiábrándítanak a nőiesedő férfiak.

Akik hiúságból mindenféle értelmetlen dolgokat csinálnak, de egy ajtót nem képesek megtartani az utánuk jövőknek -mindegy milyen neműnek-.

Kezd az is idegesíteni, hogy lassan már nem lehet a női és a férfi beszédhangot megkülönböztetni, annyi a magas hangon beszélő férfi. Hát mi történt, nem mutálnak már a fiúk, vagy mi van?

Már külön felüdülés rendes mély hangon beszélő férfi közszereplőt hallani, annyian csipognak, mint a nők.