Mással is megtörtént, hogy a kor előre haladtával eltűnt belőle a kreativitás? Mi lehet az oka?

Szerintem a munka, napi rohanás, fáradtság stb valamennyire kiveszi az emberből a kreatív energiákat. Mindig is kreatív voltam, és még fiatal vagyok (22 éves), de én is érzem magamon, hogy már nem olyan mint régen.

A munka, a vizsgákra tanulás mellett sokszor nincs energiám ilyenekkel foglalkozni.

Viszont szerintem ha vágysz rá közben, kezdj bele, mert én is csomószor veszem észre magamon, hogy nekiállok valami kis projektnek, és a folyamat közben jön meg a flow. Teljesen feltölt, hiába voltam 15 perce hulla fáradt.

A felnőtt életben hulla fáradtak vagyunk a rohanástól, 6 óra alvástól és a stressztől. Rohanunk, kevés a szabadidőnk, sok dologban csalódunk vagy belefáradunk, belefásulunk. Egyre kevesebb az energiánk (és az időnk) arra, hogy mindennel, mindenkivel szembeszálljunk, hadakozzunk, nomeg a kudarcok miatt egyre kevésbé is hiszünk.

Szerintem ennyi az oka.

Úrrá tudtam lenni rajta.

Vállalkozó lettem. Így, hogy számos stresszfaktort kiiktattam az életemből, tudok már magamban teret és időt engedni arra, hogy kreatív legyek.

A másik legfontosabb változás, hogy a kreatív kirohanásaimat azonnal ki tudom élni - régen, amikor még nem oszthattam be az időmet, addigra gyakran eltűnt az ötlet, a kedv vagy az energia, mire hozzákezdhettem volna a megvalósításához.

36 vagyok, mindig is kreatív voltam, de a "normális" munkahelyek mindig elvették az életkedvem. Amikor munkanélküli voltam, olyankor mindig helyrebillentek a dolgok, kivéve az anyagiakat. Én is vállalkozó lettem, pont nemrég, ételfutárnak mentem, közben azon agyalok, mit csináljak még mellette, amiket eddig azért nem vállaltam be, mert nem mertem belevágni az egyéni vállalkozói létbe. Amúgy tanult ember vagyok, és jelenleg is egyetemre járok, de nem vagyok irodai munkára való (eddigi életemben sajnos nagyrészt csak azt csináltam), nem bírom az egész nap a gép előtt ülős munkákat, utálom a kötött munkaidőt.

Amit 4-es írt, hogy mire odáig jutna az ember, hogy megvalósítsa, amihez jött az ihlet, addigra már se idő, se kedv, se energia nem marad rá, de az ihlet is elszáll, na ez iszonyat frusztráló tud lenni. És sok ilyen után teljesen elmegy az ember kedve az egésztől, mert csak a csalódás marad az alkotás öröme helyett.

Velem inkább az van, hogy a kor előrehaladtával sem tűnet el belőlem a kreativitás, pedig pont az ellenkezőjét várják el.

(Valamiért)

Szerintem ez ahhoz köthető, hogy sok dologgal nem vagyok nagyon kibékülve a valóságot ileltően, és ilyenkor az ember (vagy legalábbis én) azon kezd el gondolkodni, hogy lehetne jobbá tenni.

És ha már ezen gondolkodok, meg álmodozok akkor miért is maradnék a realitás talaján, mikor ha már képzeletről van szó ott úgyis mindent lehet.

(Ezt így nem szoktam vegiggondolni, nem tudatosan csinálom)

7 voltam