Akad köztetek olyan, aki megvalósította a gyerekkori álmait és valamilyen izgalmas, nem mindennapi munkát végez? Ha igen, hogy értétek el, és mit kéne tennem ahhoz, hogy én is ilyen legyek?

Olyan családban nevelkedtem, ahol a nem nagyon volt hagyománya az önfelfedezésnek, kreativitásnak, és a szüleim nagyon praktikus, józan emberek. Szerintük az a fontos, hogy legyen az embernek állása, legyen pénze, és ne járjon bizonytalan utakon. Az ő életfilozófiájukat tanultam el, ezért nem nagyon tudtam hinni soha abban, hogy ha valami engem érdeklő dologra teszem fel az életemet, akkor az jó választás lesz. Most már közelebb vagyok a harminchoz, mint a húszhoz, és rájöttem, hogy teljesen boldogtalan vagyok, mert semmi olyat nem csináltam az életemben, amiből örömöm lett volna. Próbálom átírni az ő életfilozófiájukat, de nehéz, mert tudom, hogy bizonyos dolgokban, mint pl. a pénz jelentősége, igazuk van. Csak aztán mégis rájövök, hogy az, hogy egy értelmetlen, kreativitást abszolút nélkülöző munkát végzek átlagos bérért, az nem élet. Nem ezért születtem. Vannak ismerőseim, akik az én koromban már bejárták a világot ösztöndíjakkal és hasonlókkal, és pl. külföldön vezetnek az év felében csoportokat egy nemzeti parkban, lélegzetelállító helyen. Én is ilyen akarok lenni, de kéne látnom valami olyan példát, ami eltér a családitól, és fenntartható. Le akarom magamról vetkőzni a szüleim Kádár-korból hozott gondolkodását. Van olyan, aki ezt meg tudta valósítani? Ha igen, szeretném megtudni, mi a története, és milyen elvek szerint él.