Ha egy ember mentális beteg,pl. Beszédhibás, fejlődés zavarós vagy, ilyesmi...akkor a szülőt vagy az érintett személyt 'nézitek'le?

Jóvvana te kis szélsőséges...

Nem vagy túl okos, ha azt hiszed, hogy aki beszédhibás, annak az anyja bagózott, ivott, vagy verte a hasát, hogy a fogyatékos gyerekre több pénzt kapjon.

Kikérem a magam és a többi beszédproblémás gyerek anyja nevében is!!!

Én vagyok aki írta, hogy mindket gyereke az volt.

Soha, egy szál cigit el nem szívtam, inni 1000 évben egyszer. Tervezett terhességek voltak! Előtte már hónapokkal készültem. Vitaminok, életmódra még jobban figyelve. Rengeteg foglalkozás velük.

Az egyik gyereknek motoros zavara volt, a másiknak észlelési. Gondolom azt sem tudod mit jelent...professzor...

Sőt volt 3 spontán vetélésem is. Biztos az is az én bűnöm mi? Úgy hogy szülésznő vagyok.

Te totál fogalmatlan vagy!

A kérdező szerintem reménytelen, de az olvasók megnyugtatására leírnám, hogy anyukám gyógypedagógus, én pedig lúdtaplas, pösze, r és l hangokat kiejteni nem tudó, kissé figyelemzavaros óvodás voltam. Ezek egyikéről sem a szüleim tehetnek.

Az már viszont nekik köszönhető, hogy anya minden nap gyakorolta velem az ovis logopédustól kapott házit, így iskolás koromra már hibátlanul ejtettem a hangokat. Ha egy szegregátumban születek egy tanulatlan anya gyermekeként, akkor persze nehezen tudta volna a logopédus megértetni az anyukámmal, hogy milyen fontos a logopédiai gyakorlatokat csinálni, és akkor talán még mindig nem lenne r hangom. De ez sem lenne igazán felróható a - képzeletbeli - anyukámnak, hiszen ez nem az ő személyiségéből, hanem a társadalmi helyzetéből fakad.

Ha tényleg a mentális betegségekre gondolsz, mint pl. szorongás vagy depresszió, ott már tényleg erősen benne lehet a gyerekkori családi környezet _is_, sok más tényező mellett.

Kérdező, megértem, hogy nehéz a helyzeted. De nincs értelme annak, hogy bárkit is hibáztatni próbálj. Lehet, hogy megtette anyukád, amit tudott az érdekedben (a terhesség alatt és kiskorodban), lehet hogy nem, de ez már elmúlt, ezen nem lehet változtatni. Hogy most mi a helyzet veled, abban benne van a genetika, a családi környezet, sokminden. De neked nem erre kell fókuszálni, hanem arra, hogy abból, ami adott, mit tudsz kihozni. Föl kell ismerned, hogy miben vagy jó, mik a nehézségeid, és ez alapján kitalálni, mihez kezdesz magaddal, és milyen területekre érdemes koncentrálnod.

Leírom az én példám. Jó vagyok matekból, reál tárgyakból, sose ment a magyar, töri meg hasonlók. A kommunikációs képességeim is gyatrák. Namost, az erősségeimet kihasználandó, informatika irányban mentem tovább. A matekot, fizikát jobban tanultam: ezekben vagyok tehetséges, itt ugyanaz az erőfeszítés jobban megtérül.

A magyart, törit nyomtam annyira, hogy ne legyen gond az érettségin. Többet nem érdemes beletenni, hiszen ugyanakkora erőfeszítéssel csak kisebb eredményt érek el, és ez az egész nem olyan fontos nekem.

A kommunikációs problémák javításáért viszont komoly erőfeszítést tettem. Igaz, hogy itt is sok erőfeszítés kell kis eredményhez nálam, de ezekre a képességekre nagyon is szükségem van. Szóval itt érdemes beletennem azt a pluszmunkát.

Ha a családod miatt hátrányos helyzetű vagy, akkor tartok tőle, hogy a szüleid nem fognak tudni segíteni eldönteni, hogy mivel érdemes többet és mivel kevesebbet foglalkoznod. De a suliban, ofőnél kérdezősködhetsz, hogy mit javasol. Remélem, nem szégyelled a helyzetedet, hiszen a szüleidről nem tehetsz. Szóval jó lenne, ha bátran meg tudnád mondani az ofőnek, hogy neked sajnos otthon keveset tudnak segíteni, ezért kéred az ő tanácsát. Mert többre szeretnéd vinni, mint ami a kiindulási helyzetedből fakadna. Több munkát akarsz beletenni és többet elérni.

Egy normális, jóérzésű tanár segíteni fog neked ebben. (Legalábbis normális esetben ez történne, de sajnos ha az ofőd nagyon leterhelt, akkor lehet, hogy nem tud ebbe kellő erőfeszítést tenni. Próbálkozhatsz más tanárnál is, aki ismer, megbízol benne és azt gondolod, hogy fog tudni segíteni.)

Hát nézd. Persze, simán benne lehet az, hogy anyukád nem jutott megfelelő minőségű ételhez, míg téged várt. Stresszelt, netán dohányzott is, akkor meg a magzat fuldoklik, nem jut elég oxigénhez. Esetleg a dohánynál durvább dolgokat is szívhatott, nem tudom.

De mire mennél vele, ha tudnád, hogy pontosan mi miért történt? Ha tudnád, hogy azért vagy asztmás, mert anyu dohányzott (bár azt pont nem írtad, csak ilyen összefüggés tényleg van)? Ugyanúgy asztmás maradnál attól. Nem kapnál jobban munkát. A lelked lehet, hogy megkönnyebbülne, de sajnos azon a gondolatmeneten lovagolni, hogy az XY (nem én) felelős a problémáimért, nem visz előre.

Magadat sem érdemes hibáztatnod a rossz adottságaidért. Talán egy nagy környezeti problémaként érdemes rá gondolni. Rossz lapokat húztál, ennek érdemes tudatában lenned, és ezekkel a lapokkal a lehető legjobban játszani.

Ez nehéz? Igen, az. Más jobb lapokat húzott? Igen, sokan húztak jobb lapokat nálad. Van lehetőséged lapokat cserélni? Nincs.

Az, hogy az állam nem képes egy alap megélhetési lehetőséget nyújtani azoknak, akik hozzád hasonló nehézségekkel küzdenek, az emberiség szégyene. Műszakilag képesek lennénk rá, a politikai játszmák miatt nem megy. De ez nem fog a következő 50 évben változni.

Igen, az ideális az lenne, ha kapnál valami támogatást, és ha odateszed magad, sikerül valami munkát kerítened, hasznossá tudod tenni magad és ezért pénzt szerezni, akkor az állam biztosította nagyon-nagyon alap életszínvonalról följebb léphetsz. Ez lenne az ideális, de nem ez van.

És lehet, hogy az lesz a vége, hogy nem tudod magad fönntartani. Nem kapsz munkát, nem jutsz előre, és segítség híján minimálisan se leszel hasznos tagja a társadalomnak. Ez rossz neked, rossz a társadalomnak, rossz mindenkinek - de a fent leírt idilli állapotot nem sikerült megszervezni. Te is így jártál, mi is így jártunk.

Persze legeslegjobban a te érdeked, hogy addig üsd a vasat, amíg nem találsz valamit és fönn nem tudod tartani magad valahogy. Vagy van benned ennyi erő, vagy nincs. Ha nincs, akkor mész a süllyesztőbe.

Sajnálom, ha elkeserítő, amit írtam (nekem az, úgy is, hogy nem az én bőrömre megy a játék). De nem gondolom, hogy helyes lenne, ha hitegetnélek.

Egyiket se.

Születési rendellenesség simán lehet normális szülőktől is.

Majd ha a gyerek hirtelen mozdulatokra megretten, meg bevizel,akkor lehet lenézni a szülőt.