Hogy lehetne kitörni ebből a félelemből?
Sziasztok.
Nem akarok hosszú lenni, ezért röviden annyi, hogy első szakközép sulimban volt egy lány akivel azt hittem barátnők leszünk, de hirtelen átváltozott és minden tevékenyégemet kicikizte, hangosan megalázott idegenek előtt is, nem akarta, hogy másokkal legyek eggyütt és megutáltatott majdnem az egész osztállyal. Ez előtt általánosban tökre megvoltam gondok nélkül még ha cikiztek se vettem a szívemre, ott teljesen nyugodt voltam. A csaj miatt sok iskolát ott hagytam mert mindig mikor azt hittem nevettek, azt hittem rajtam, felelni kellett akkor konkrétan néma voltam, bámult az egész osztály. Sokáig volt ez míg találtam jó sulit. Ott is féltem de ott jó osztálytársak voltak. Azóta sajnos mindenhol előjön ez az erős félelem, szorongás. Emberektől is félek, utcán szembe jönnek velem akkor prróbálok nem rá nézni, félek elmenni interjúkra néha, mások előtt enni se merek. Szóval szerintem mindenzt a csaj váltotta ki azzal az ellenséges viselkedésével, mert korábban ilyesmit nem tapasztaltam. Miatta voltak öngyilkos napjaim is, lógtam sokat. Ma is erősen menekülök csak nem sulitól hanem munkától. Pedig muszáj lenne valami csak rettenetesen félek. Mielőtt kérdezitek igen voltan dokinál, háziorvosnál, pszichológusnál sőt többnél is de ezek évekig velem voltak ez a félelem. Egyszer rámírt valamikor és érdeklődött miújság, hiába mondtam hogy ő tehet mindenről, tagadta mintha ő nem csinált volna semmit. Pár napja újra megtaláltam őt facebookon és késztetést érzek, hogy írjak neki valami olyat, amitől csak egy kicsit is bűnösnek érzi magát. Mert ő végülis elérte a céját, elűzött onnan, megalázott mások előtt, tönkre tette az életemet magyarul. Ha ott maradtam volna akkor lett volna rendes szakmám de miatta csak egy ilyen semmit mondóba tudtak csak felvenni. Hogyan küzdhetem le ezt a félelmet? Egyáltalán van ennek valami szakneve? Sokszor elkap a depresszió is, sírok néha és egésznap alszok. Szerencsére miután elhagytam a sulit azóta csak 1x találkoztam vele, az is tök véletlen, új sulimmal mentünk valahova azt a metrónál láttam és olyan ellenségesen nézett akkor is. Pedig csak barátkozni akartam vele, de ő hasznot húzott belőle...22L
Nem egyedül az a lány tehet róla. Azért ehhez a komplett osztály + a te hibás önértékelésed is kellett. + Tizenéves tinicsajokról beszélünk, 22 évesen ne rajta kérd már számon a mostani problémáidat. Mármint nyilván tőle ered a dolog de ha megváltozott a környezeted akkor az valahol már rajtad is múlik, hogy nem rázódtál vissza. Nyilván nem egyszerű de azért azt kijelenteni, hogy tönkretette az éeltedet eléggé erős. Mármint 22 vagy, még simán elvégezhetsz akármilyen szakmát, tehetsz érettségit és elmehetsz egyetemre vagy amit akarsz és közben rendberakhatod magadban a középsulis dolgaidat.
Ne értsd félre nem rád akarom tolni a felelősséget vagy ilyesmi csak annyit akartam jelezni, hogy a jelenlegi problémád már bőven túlmutat azon ami anno történt és a kérdéses lány felelősségén is, nem poénból hívjuk a fiatalkorúakat "korlátozottan cselekvőképesnek".
Ha egyedül, munkatársaid, barátaid, barátod, családod [nem tudom milyen kapcsolatok adottak ezek közül, nyilván] segítségével sem megy akkor próbáld meg megint a pszichológust, ez nyilván nem lesz egy rövid menet de 22 vagy még bőven rendbe hozható és még mindig jobb újra megpróbálni mint mondjuk megint 5 évig ezt érezni nem?
ezt traumának hívják. ha jártál pszichológushoz, de nem tudott segíteni, akkor menj másikhoz.
az ilyen embert hiába szembesíted, mert nem fog belőle érteni. ne pazarold rá az energiád szerintem, csak vedd semmibe.
köszi mindenkinek!
Igaz tényleg nem egedül ő tehet róla, de ő is nagy szerepet játszott benne. Megpróbálom elfelejteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!