Van olyan köztetek, aki sok évvel, évtizedekkel később is kellemesen gondol vissza egy ellenkező nemű emberre?

Van ilyen, bár mivel nem filmben vagyunk, a józan eszem ott van a hátterben, hogy okkal nem lett folytatása a dolognak.

Néha nosztalgikus pillanataimban eljátszom a gondolattal, hogy mi lett volna ha. Az emlékek szépek, valahol még megvan egy-egy fotó.

De nem omlanék a karjaiba, ha most sok év távlatából elém toppanna, ha erre irányul a kérdés. :)

Igen, van, de eléggé romboló hatású, hogy 20 év távlatából sem tudtam elengedeni.Holott neki már családja van, éli az életét. Azt hiszem, néha talán ő is nosztalgiázik kicsit rólam, de hiába, ha egy országnyi távolság választ el minket egymástól. Kiteljesedett épp a kapcsolatunk, csak a távolsággal nem tudtunk mit kezdeni. Talán szokott rám vágyakozva gondolni a párja mellett, azt hiszem néha igen. Én is gondolnék rá akor is, ha lenne valakim. Valami maradt, ami örök azt hiszem, mindkettőnk részéről, akkor is soha többet nem találkozhatunk.

Rajta kívül még van két exem, akik ha annyira nem is, mint akiről fentebb írtam, de nagyon szép, filmbe illő részei az életemnek. Rájuk is sokszor gondolok.

Ha bármelyikükkel találkoznék, szerintem lennénk olyan őrültek, hogy folytatjuk, ahol abbahagytuk.