Mik azok a dolgok, jellemvonások, gondolatok, amiket mire felnő az ember igen jó, ha elsajátít?

Képesség az önellátásra.

Objektivitás.

Tisztesség.

Pl.: Nincs olyan, hogy vki jó, akkor megerdemel ezt vagy azt az életben, vagy forditva, hogy aki rossz, az majd pórul jàr (sok mese is arra tanit, jo tett helyébe jot vàrj, az ovik, iskola meg, ha rossz voltàl, akkor sarokban àllàs stb)Viszont nincsenek az életnek ilyen igazsàgai. Söt a tendencia pont az, hogy a jók szívnak csak mindig.

Nem a szeretet az elsö, mert az életbenmaradàshoz az böven kevés lesz, mikor éhezel.

Pozitiv hozzáállás mindenhez. Ne padlot fogj, hanem lehetöségeket keress a bajban.

Csak az tud szeretni mást, aki önmagàt szereti. Aki csak sajàt magànak sem nyújt semmit, az màsnak sem fog tudni semmit.

Habàr ilyeneket nem szóból tanul meg az ember, hanem több éves/évtizedes hosszu folyamat, mire beépülnek a központi tudattalan/ösztönszintű életvezetésbe és legtöbbeknél a tévhitek irányitanak.

Jellemvonások? Az első válaszoló utolsó kettőjével nagyon is egyetértek. Objektivitás kell, bár ha túlzottan objektív vagy, akkor azzal könnyedén kiütheted a tisztességet, ugyanis a logika olykor mást diktál, mint az érzelmek, márpedig a tisztességről elmondható, hogy érzelmi alapú. De igen, az objektivitásban kiegyezhetünk (csak mértékkel). Számomra pedig a tisztesség is fontos, elvégre nem vagyok full robot.

Találékonyság, tájékozódóképesség - legyél képes magadtól utánanézni dolgoknak, amiben nem vagy biztos, találd meg amire szükséged van, tudj eligazodni az életben vagy akár egy városban, ne tévedj el. Tudd mikor kell segítséget kérned és csak akkor kérj, ha nincs más megoldás. Ezzel önellátóbb leszel, ami hasznos tud lenni, kevésbé függsz másoktól.

Határozottság, tudatosság - ha határozott vagy és tudod mit akarsz, akkor idegen környezetben sem leszel elveszett.

Önkritika - ez nagyon fontos jellemvonás, ami nélkül könnyedén hibát halmozhatsz hibára. Én a pozitív gondolkodást elvetem, ugyanis szerintem nem célravezető. Én jobb szeretem levonni a következtetéseket, megvizsgálni én miben hibáztam, áttekinteni milyen pozitív és negatív hozománya volt egy eseménynek az életemben és az alapján tovább menni. Sokkal-sokkal tanulságosabb ez, mint görcsösen csak a pozitív dolgokra fókuszálni.

Józan paraszti ész - szokták mondani. Ha össze kéne foglalnom ez mit jelent, nagyjából annyit, hogy ne higgy el elsőre semmit, mindig kérdőjelezd meg, csak többször bizonyított dolgokat fogadj el, de ne lepődj meg, ha a többször bizonyított dolgokról is kiderül esetleg utólag, hogy hamisak (mert megeshet, nem tudunk mindent). Legyen egyfajta logikád, nézeted a világról, legyél képes felismerni az összefüggéseket, mindig a nagyobb képet próbáld meglátni. Így nehezebb lesz téged irányítani, befolyásolni, a média is kisebb mértékben fog rád hatni.

Emberismeret - mint írtad is. Itt máris megjegyzem, hogy az embert a tettei határozzák meg elsősorban, szóval mindig ez legyen az alap feltevés, mikor megismersz valakit. Ígérgethet bármit, ha a tettei nem tükrözik azt amit mond, szóval elsősorban a tettei alapján ítélj meg valakit, ha engem kérdezel. Ebből nagyon is jól lehet következtetni egy ember tulajdonságaira, így pedig könnyedén megismerhetsz bárkit.

A tettekből sokminden leszűrhető, így megállapítható, hogy milyen az ember.

Szerintem háttér motiváció nem nagyon számít, ugyanis attól még ami a való világban történik az számít, nem az, hogy mit gondol az illető. Az ember gondolata, motivációja csak kiegészíti az összképet.

Pl. hiába mondom mindenhol, hogy kedves és megértő vagyok, ha egyszer a megnyilvánulásaim alapján kiállhatatlan személyiség vagyok tele előítéletekkel.

A kényszerhelyzet más tészta, olyankor nincs választás, mindent felülír a kényszer. Van az a mondás ugyebár, de azért ha ismered a körülményeket akkor nem nehéz kitalálni, ha valaki kényszerből cselekedett. Nekem ez a meggyőződésem és ezen max az idő fog tudni változtatni.