Milyen jellemvonásokra utalnak ezek?
Kapcsolatban álltam egy személlyel korábban, akiről utólag tűnődöm, hogy nárcisztikus lehetett-e?! Azelőtt nem ismertem ezen vonások megnevezését, de belebotlottam a nárcisztikus leírásokba és eléggé hasonlónak tűnnek. Kérem, akinek van, volt közeli kapcsolata ilyen személlyel, válaszolna? Felsorolok néhány példát.
(elég hosszas beszélgetést, burkolt udvarlást jelentett itt a kapcsolat szó, én egyrészt épp válságban voltam a párommal, ugyanakkor nagyon nem jó érzeteim voltak ezzel az illetővel kapcsolatban, ezért semmi nem történt közöttünk).
1. smsben megkérdezte felhívhat e, írtam, hogy igen. Mikor hívott, vezettem, nem tudtam a táskám aljából elővenni a telefont. Kb.5 perc múlva visszahívtam, mikor leparkoltam az autót, de nem vette fel. Megpróbáltam 20 perc múlva, újra nem. Írtam smst, semmi. Nem volt dolga, mivel előtte írta, hogy ráér már és hívna. Másnap beugrottam hozzá és valami tökre nem hihető dolgot mondott miért nem tudta se felvenni, sem smst írni (máskor jelentéktelen volt hány óra van).
2. Másik alkalommal elutaztam messzire 3 hétre, azt kérte ne keressük egymást ebben az időszakban. Én többször szerettem volna, de nem tettem, mivelezt előzőleg kérte és tiszteletben tartottam. Visszatértem után beugrottam hozzá személyesen köszönni, amire ő ijesztően hűvösen köszönt, 2 szóval válaszolt a hogy vagy kérdésemre, majd várakozás nélkül ott hagyott (nyilvános hely). Olyan gyorsan eltűnt, hogy mire magamhoz tértem telefonon próbáltam elérni, hogy mi történt vagy mi a baja, teljesen nem értettem. Kb. könyörögni kellett, mire hajlandó volt 10 percre személyesen találkozni, ekkor arra hivatkozott, hogy nem kerestem őt 3 hétig…
3. A megismerkedésünkkor elkérte a számomat, ezt később “átváltoztatta” és “behipnózta” nekem, hogy én kértem el az övét…
4. Mindenki nagyon szereti és kedveli, nagyon segítőkész, udvarias, figyelmes, csendes és nagyon kimért. Amolyan nem lehet nem kedvelni típus. Mégis, kettesben olyan furcsa viselkedései vagy szólásai voltak, amit mindig bizonytalanság, nem értés kísért nálam. Pl. egy alkalommal amikor az autómba belehajtott egy másik autó és ezt elmeséltem neki, ő csak röviden annyit mondott, majd “megtanulok vezetni, bár valakinek egy élet alatt sem sikerül”. Tehát engem okolt. Majd ezután átvált totál kedvesbe vagy épp full érdektelenbe épp ahogy kedve tartja.
5. Rendszeresen volt olyan, hogy felhív (itt ülök x helyen, mindjárt végzek és hívlak), majd nem hívott vagy egy sms válasszal órákat esetleg napokat várakoztatott. Mindig úgy éreztem motiválni akar, hogy személyesen menjek hozzá és keressem. Egy idő után láttam is analógiát erre, hogy mindig én rohanjak utána.
6. Chatelés közben minden előzmény nélkül kilépett egy teljesen örömteli témázás alatt és valami totál kamut mondott utána, hogy mi történt vagy nem is érzi, hogy erre mondani kellene valamit.
7. Ha elkezdtem távolságot tartani, mert úgy éreztem megfoghatatlanul is “bánt”, überkedves lett, megkérdezte felhívhat e vagy valami őszinte vallomásömlengéssel jött, ami tőle szokatlanul bőbeszédű és extrém őszinte volt. Ezzel pedig mindig nagyon megzavart és megint elbizonytalanodtam, hogy én látok valamit rosszul?
Most ez csak pár példa, több is volt.
válasza: válasza:Az ilyemjeivel engem sirba vitt egy srac olyan szinten nem tudom az ilyen "bosszuhadjaratait"toleralni
(Ha pl merült a telom nem akartam vele beszeöne folyamatosan csak lecseszes cinizmus zsarolas hogy akkor ö ďirekt nem ir vissza stb)
Èn az àgyig sem birtam vele idegemben eljutni nemhogy vele jarni.
Sorban dobjàk a nök is.
En gyerekkori traumakban vagy zsarnok szülök ilyesmikben keresem a bajt az okait a dolognak de roluk ugy beszel mint a szentekröl. Nem latja ezeket a dolgokat hibànak.
válasza:Szerintem kötelékfóbiás. Olvasd el Steven Carter, Julia Sokol: A férfi, aki nem tud szeretni c. könyvet – a neten megtalálod az ujkorklub.hu oldalon. Sok konkrét esetről is szó van a könyvben.
Néhány mondat a könyvből:
„Amikor túl szorossá válik egy kapcsolat, az elköteleződéstől rettegő férfi irracionálisan viselkedik.
Az ilyen férfi mentségeket keres, és hibákat talál a nőben, hogy saját maga számára elviselhetőbbé tegye a viselkedését.
A lelke mélyén nagyon jól tudja, hogy a negatívumok folytonos hangsúlyozásával csak az ésszerűség mögé bújva kerüli a könyörtelen szembenézést önmaga legnagyobb hibájával – azzal, hogy nem tud elköteleződni.
„… a legtöbb esetben nincs semmi baj a kapcsolattal. Sőt ez a típus éppen akkor hátrál meg, amikor túlságosan jónak bizonyul a kapcsolat. Egyértelmű, a probléma az, hogy a férfi nem képes elkötelezni magát. Amikor azt hiszi, közeledik a kényszerű elköteleződés napja (pedig lehet, hogy a valóságban szó sincs róla), sarkon fordul, nem üldözi tovább a nőt, futásnak ered, és eltűnik a nő látóteréből. „
Amikor a kötelékfóbiás (kf.) férfinak megtetszik egy nő, olyan hallatlan érdeklődést mutat iránta, hogy a nő hajlamos fölényben hinni magát. Biztonságérzetet ad neki, így eleinte észre sem veszi a férfi problémájáról árulkodó jeleket. Később, amikor már fülig szerelmes, és a férfi viselkedése ellentmondásossá válik, a nő megbocsátja, vagy kimagyarázza valahogy a kf. tüneteket; a különös megnyilvánulások láttán sem tudja elhinni, hogy abból, aki úgy imádta, ilyen fura szerzet lett.
A tipikus kf. meg van zavarodva, és összezavarja partnerét. A nők gyakran úgy írják le fóbiás kedvesüket, hogy „két ember lakik benne.” És valóban. Mert a férfi bizony gonosz démonokkal küzd. Egyfelől roppantul igényli a komoly kapcsolatot. Másfelől, valahányszor kielégül ez az igénye, ellenállhatatlan vágy fogja el, hogy szabaduljon belőle. Ez a férfi problémája – és amint a nő komolyan veszi, az ő problémája lesz.
A kötelékfóbiás férfi áldozatának észre kell vennie, hogy a férfi viselkedése akkor vesz drámai fordulatot, amikor a kapcsolat kezd veszélyesen „örökre” szólni.
A klasszikus kf. kapcsolat négy jellegzetes, jól elkülönülő szakaszon megy át.
A kezdet: a férfi másra sem tud gondolni, csak hogy mennyire kell neki a nő.
A folytatás: tudja, hogy övé a nő, és ez rettegéssel tölti el.
A vég: a nő akarja a kapcsolatot, a férfi félelmében elinal.
A keserű vég: a nőnek nem fér a fejébe, hogy miért lett vége.
A nő legtöbb kérését követelésnek veszi, és szemlátomást bosszantja, hogy a nő „számít rá”. Jelzi is, hogy bosszantják az „elvárások”, noha nem tisztázza, miféle „elvárásokra” gondol.
A kf. férfi karmai közé került nőnek először is azt kell tudnia, hogy a férfi rettegésének és zavarának oka nem az, amit a nő tesz, hanem amit ő, a férfi érez; nem az ver éket kettőjük közé, amit a nő mond, hanem amit a férfi gondol vagy feltételez. Nem a nő, hanem a saját – gyötrelmes és szövevényes – életfelfogása készteti a férfit menekülésre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!