Van itt olyan, aki utálja az embereket? És miért?

A gondolkodni keptelen, primitiv aljas csocseleket gyulolom, akik a sikertelen eletuket masokkali gonoszkodassal probaljak kompenzalni.

Mit lehet azon a véleményen lepontozni, hogy miért utàlom az embereket? Csak nem magatokra ismertetek?

+esetleg irigykednek, kéretlenül is beleszólnak más életébe, pletykálkodnak

Én nem utálom az embereket, mert nem igazán tehetnek róla, hogy olyanok, amilyenek. Én az életet utálom. A legtöbb ember valami nehézséggel küszködik, amikor ezt mondja, de ez nekem nem egy élethelyzet, ez a filozófiám. Erről a sok igazságtalanságról, szenvedésről, értelmetlenségről, ami a világban van, nem az emberek tehetnek, hanem ilyen a természete magának az életnek. Épp úgy, ahogy a ragadozó megöli a prédát, ahogy az akác felkúszik a mellette lévő fára, pusztítva azt, mi is ugyanígy pusztítunk minden mást és egymást is. De nem hibáztatjuk a többi élőlényt, mert azok ugyanúgy csak élni akarnak, a saját szenvedésüket próbálják minimalizálni. Az ember is ugyanígy tesz. Ez az élet csapdája, ilyenek a játékszabályok. Próbáltam másképp látni, de szerintem ehhez nem lehet pozitívan hozzáállni, ha egyszer már megkérdőjelezte magában az ember az "élet csodáját".