Mennyi ideig normális dolog sérelmezni a szüleink válását?

Mert vannak olyan mélyen gyökerező dolgok az ilyesmiben,ami felett nem lehet elsiklani és nem lehet felülírni az igazságot,az igazi családot egy új pót,vagy rosszabb esetben egy mű családdal.

A barátnőm szülei 5 éves korában mentek szét.A faterja gyakorlatilag egy vagyont költött ügyvédekre,a barátnőmet mégis az anyjának ítélték.

Aztán eljött az idő,amikor a gyerek elkezd kérdezősködni,nála ez 12 évesen jött el,és megkérdezte apukáját,hogy miért mentek külön és miért tiltotta tőle anyukája a különválás után?

Most is előttem van,mert mikor elmesélte én ledöbbentem.Szóval a faterja megkérdezte tőle,hogy emlékszem kicsim,amikor apa itthon volt veled olyan sokat és nagyon beteg volt?Emlékezett.

Apukájának volt egy súlyos autó balesete,és amíg a kórházban,majd otthon épült fel,addig a muterja összejött a kollégájával,majd mi után lebukott,otthagyta magára a félig lenyomorodott embert,úgy hogy még a gyerekét is elvitte és összeköltözött az új palival,plusz minden erejével próbálta akadályozni,hogy találkozzanak,meg kényszerítette,hogy apának szólítsa a műfatert,ilyenek...

Barátnőm megkérdezte az anyukáját is,aki nem tagadta.Ezek után összecsomagolt és elköltözött az apukájához.A muterja rendőrséget küldött apjára ezek után,meg minden ilyesmi,végül apukája indított egy új gyermek elhelyezési pert,amiben volt pszichológus meg minden,ahol a barátnőm elmondta,hogy soha többet nem fog visszaköltözni akármit is csinálnak,így végül ott maradt.

Vagyis ő nem engedte el,egy kicsit sem,de gondolom ez azon is rengeteget múlt,hogy a faterja soha egy pillanatra sem mondott le róla.