A 21.században mennyire lehet egyedinek lenni?Szerinted?

Egyrészt nehéz újat alkotni, másrészt meg egyre újabb ehetőségek lesznek.

Ha már írókról beszélünk, akkor ott azért vannak "örök nevek"mint egy Stephen King. Vagy olyanok mint George RR. Martin a trónok harcával, vagy J.K. Rowling a Harry Potterrel. Ezek könyvek, mégis sokan olvassák, újra "felkapottá" tették a könyves ipart is.

Vagy ott vannak a zeneszerzők. Hans Zimmer azért nem semmi filmzenéket ír.

Az tény, hogy más világot élünk. De van ami változik és van ami nem.

Ha Lisztet hasonlítani akarjuk a mai világhoz, akkor Liszt olyan, mint manapság mondjuk a Forma 1-es pilóták közül Hamilton.

Kivételes tehetségek, de ehhez azért kellett az a háttér, ami az emberiség 99%-nak nincsen meg. Lisztet is támogatták, főúri körben mozgott az apja, és a legjobb tanárai voltak, legjobb lehetőségeket kapta.

Ugyanez egy Forma 1-es pilóta mai élete, hiszen kell az anyagi háttér, kapcsolatok, meg az, hogy valaki 5-6 éves kortól támogassa és egyengesse az útját, ahhoz, hogy a csúcsra juthasson.

Ebből is látszik, hogy nem árt, ha van valakinek egy jó menedzsere az életben. Hiszen mindkettőnek mondhatta volna az apja azt is, hogy "húzzál el tanulni/dolgozni" és akkor most nem lenne Liszt vagy Hamilton.

Ilyen szempontból viszont a mai világban sokkal több lehetőséged van. Hiszen magad reklámozhatod, vannak olyan médiumok amin keresztül eljut a hangod, tudásod másokhoz.

Mint az ilyen Dancsó, Pamkutya és egyéb Youtube-on induló sikeresnek mondható emberek. Nyilván nem őket fogják 100 év után emlegetni, de azért sokan ismerik őket és egészen jól elvannak ezzel.

Hirtelen erre a kérdésre azt válaszoltam volna, hogy sosem volt még olyan könnyű kitűnni a tömegből, mint manapság. De ez nem ennyire egyszerű.

Ha belegondolsz, bizonyos szempontból így is van - leírhatatlanul szerencsésebb helyzetben vagy, mint 50-100, de akár csak 30 évvel ezelőtt volt az átlagember. Szinte végtelen mennyiségű információhoz hozzáférünk egy pillanat alatt, és szintén egy pillanat alatt elérhető több millió (vagy még több, gyakorlatilag korlátlan) ember, mint potenciális "közönség".

Viszont részben ezekből is következik a negatív oldala a dolognak, a posztmodern világban eltűnt (de legalábbis erősen inflálódott) a valódi érték, kiüresedett a kultúra, a tehetség helyett a felszínesség került előtérbe. Lehetsz te tehetséges, de a legtöbb ember erre nem lesz kíváncsi, mert nem ehhez van szokva. A "csak tehetséges" önmagában már egyre ritkábban elég. Az "influenszerek" világában ez a helyzet sajnos.

De ezek lényegtelen dolgok, a fejlődés ettől nem állt meg, sőt. Elképesztő gyorsasággal fejlődünk. Röviden visszatérve, egyedinek nem nehéz lenni, a hírnév viszont ma már nagyon más téma. Zsenik mindig voltak és ma is vannak, újat is mindig lehet majd alkotni, az ember teljesítőképessége és kreativitása határtalan, és a világ is folyamatosan változik.

Aki következetesen szorgalmas abban, amit kiválasztott arra, hogy tartósan azzal töltse a napjai nagyobbik részét (legalábbis miután kiforr a kezdeti extra meló, tanulás, tapasztalás, ésszerű korrekciók, stb), az csak ezzel az egy meghozott és betartott döntéssel messze a háta mögé utasítja az emberek kilencven-nagyonsok százalékát. Minél inkább "nem akarom" meló a tömegeknek, annál nagyobb hányadot hagy állva emberünk.

Amikor évekig nap mint nap, kedvvel és fáradhatatlanul üzi, amit választott, akkor majdnem biztosan elkezd szinte akaratlanul is előjönni pár egyéni íz a munkájából. Sokaknak persze hamarabb is, és akad akinek a legelején már ott van az ujjlenyomata mindenen. Ennek tényleg nem sok köze van a sikerhez, pedig tényleg egy szerethető tulajdonság. A hatásfok növelése tanulható, és abból lesznek a meredekebb növekedésgörbék. Nyilván van, akinek nincs választása, és azokat az olcsó trükköket alkalmazza, amiket te is mondasz. Ha a célközönsége arra a legfogékonyabb, és ha mondjuk a képességei nem engedik, hogy túlnőjön ezen, akkor persze, botrányhősködnie kell. De azért elég sok olyat is fel tudsz sorolni, ha tényleg akarsz, akit önmagáért szeretnek azok, akik őt keresték. Most példálózzak Kowáékkal meg Palya Beával, vagy esetleg a Nene? :D

Szóval vannak azért. Azt találod, amit keresel, ez nem is lehet kérdés.

Nem teljesen értek egyet.

Aki alkotni akar az alkot. Mert benne van és muszáj neki. Ismerek olyan kisnyugdíjast, aki inkább margarinos kenyeret eszik, de fest, aki pasztellkrétával rajzol, aki esztergálógépet épített magának stb. Szóval szerencsére általában meg szokta oldani az ember.

Ne felejtsük el, hogy egy Liszt Ferenc mellett, aki az úri közönséget szórakoztatta, volt népművészet is: hímzés, faragás, népdalok, táncok stb. Pl. egy pásztor által használt subának sem kellett volna olyan díszesnek lenni, de mit az isten, még is az volt.

A gond csak az, hogy ahogy előttem is írták, hogy megélni nem-igen lehet belőle. Persze, ott a lehetőség, hogy megcsináld a neved, de ha nincs hozzá affinitásod (folyamatos kapcsolattartás, kapcsolati háló bővítése, pályázatok, aminek a legtöbbje trendkövető, mindenféle magamutogatások: kiállítás, koncert, kollaboráció stb.), akkor szabhatod. Illetve, a rengeteg információ között (pl. instagramon) egyszerűen elvész az ember.

Tegyük hozzá azt is, hogy az átlag embernek egyre kisebb kerete van művészetre költeni. Pl. én is inkább művészeti albumot veszek, mint nyomtatot, de ha így halad az euro árfolyama, akkor azt se.

Abban is igazat adok neked, hogy ÚJAT alkotni szinte lehetetlen. És, ha megnézed, sok területen, aki nagy név, az ÚJAT alkotott, tehát először írta le, mondta ki, kezdett más stílusban dolgozni stb. Ellenben tudja hozni a saját tehetségét, látásmódját, kifejezőeszközeit, stílusát.

Abban viszont nem értek egyet, hogy ne lehessen " deviáns és megbotránkoztató,adott esetben elborult" dolgokat csinálni. Ilyenkor kerülnek pl. a fotókra, haldokló emberek, ami egy irtózatos nagy tabu, nemde?

De ha megnézed a Guillermo Vargas alias Habacuc nevű botrányhőst, ő is nagyon sok mindent elmond a munkájával az emberi természetről: [link]