Mik voltak életed legmeghatározóbb élményei/pillanatai?

1. amikor gyermekkoromban a szüleim eljöttek velem egy országos versenyre, és azt megnyertem, és éreztem a boldogságukat.

2. amikor fiatal egyetemista voltam, és barátokkal mentünk két kisbusszal Görögországba - és fent az Olimposzon egyik autóból átadtunk egy hatos sört a másik kocsinak menet közben - apróságnak tűnik, de számomra a szabadság, felhőtlen fiatalság jelképe volt az a pillanat

3. amikor az első terhességemnél azt mondta az orvos: ikrek!

4. amikor azt mondta: fiúk!

5. amikor a fő-felettesem, a kerületi főnököm, akit nagyon tisztelek, a szakma krémje előtt méltatott egy elvégzett munkám miatt, de úgy, hogy a tekintetemet nem mertem felemelni konkrétan

Negatív:

-apám 1-es tipusú cukorbeteg (25 éves kora óta). Egyszer egy éjszaka teljesen bekómált, és ilyen fura roham jött rá. Azt hittük ott fog meghalni. Kb 10-12 éves voltam. Amíg vártunk a mentőre, az ablaknál álltam és végig Istenhez imádkoztam. Még most is előttem az egész jelenet, a rengeteg vér...

-aztán rá néhány évre kiderült hogy én is 1-es tipusú cukorbeteg vagyok. Azt a pillanatot sem felejtem el soha. Anyával egymást átölelve bőgtünk a szobában, mert ugye apum miatt tudtuk előre hogy milyen lesz az életem, milyen nehézségek lesznek.

- az első sz.x sem volt kellemes élmény. Nagyon fájt.

Pozitívak:

- csak néhány alkalommal lovagoltam eddig életelmben, de egyszer kimentünk terepre és az nagyon jó élmény volt.

- mikor különköltöztem a szüleimtől.

- mikor elhoztam menhelyről az első saját kutyámat.

- egyszer az egyik munkatársam megfogta a kutyámat (még kicsi volt és kb 1 hónapja volt nálam) hogy akkor ő most kiviszi pisilni, a kutya viszont lecövekelt és utána odarohant hozzám. Nagyon boldog voltam.

- amikor Jordániában a Nébó hegyen álltam és onnan néztem le/szét. Nagyon jó érzés volt ott állni, és ugyanazt a tájat nézni mint anno Mózes.

- amikor Rómában nyaraltunk párommal és végigjártuk azt az utat/temlpomokat amik a Da Vinci kódban szerepelnek.

- amikor megcsináltattam a tetoválásaimat.

- a családi karácsonyaink is nagyon jó emlékek.

a legboldogabbak :

a családi nyaralások amikor a nagyszüleimmel mentünk, én, a testvérem és az unokatestvérem. még velünk volt a nagypapám akit nagyon szerettem, és emlékszem hogy milyen volt mikor kártyáztunk abban az egy szobás kis nyaralóban, meg ahogy megtanultam úszni a keszthelyi strandon.

a legboldogabbak még azok a nyaraim voltak mikor az akkori barátaimmal úgy 7-8 táján kimentünk a közeli ausztriai strandra és estig ott voltunk mindig. odáig meg vissza is bicikliztünk szóval elfáradtunk de akkor is imádtuk.

meg ugye az osztálykirándulásaink,

azokat is úgy vártuk. a sulival egyszer voltunk Erdélyben egy hetet, a következő évben meg Szlovákiában, azok is nagyon megmaradtak bennem.

ja és amikor még kosaraztam, az első kosarakat én dobtam a meccseinken, és emlékszem hogy mindig kiszáradt közben a torkom, de úgy tudtam kiabálni... :D

hirtelen ezek után rossz nem is jut eszembe :)))

-Mikor először közösségbe kerültem (óvoda).

-Mikor a kezdeti olvasási és szövegértési nehézségeim ellenére végigolvastam az első könyvet egyedül, és megszerettem olvasni. (Azóta is minden rendben)

-Mikor megtanultam úszni, annak ellenére, hogy féltem a víztől.

-Mikor legyőztem a fóbiám a hirtelen hangos zajoktól. (Bár pezsgőt még mindig nem merek bontani, szóval úgy 98%-ban sikerült)

-Mikor barátokat találtam.

-Mikor elvesztettem őket.

-Mikor abbahagytam a zeneiskolát.

-Mikor eldöntöttem hogy orvos leszek.

-Mikor eldöntöttem hogy orvos NEM leszek.

-Mikor a tesóim elkerültek otthonról.

-Mikor először írtam zenét.

-Mikor elkerültem egyetemre.

-Mikor elkezdhettem tanulni zongorázni.

-Mikor tesóm férjez ment.

Most több nem jut eszembe.

#amikor oviban megismerkedtem a legjobb barátommal

#amikor az általánosban is azok maradtunk

#amikor az egyik legjobban viselkedő /legjobb tanuló voltam alsóban

#amikor először csúfoltak az iskolatársaim

#amikor a legjobb barátom kerülni kezdett engem, mert kínos lett velem barátkozni

#amikor felsőben csicskáztattak és kiröhögtek

#amikor romlottak a jegyeim.

#amikor a szüleim és a rokonaim a szemembe mondták, hogy mehet szrt lapátolni. Mert tanulni nem tudok és semmire sem vagyok jó

#amikor a nagyapám aki megvédett ha ilyeneket mondtak, még az anyám is, meghalt.

#amikor középiskolás lettem és az egyetlen zárkózott gyerek voltam - de mindenki kedvelt.

#amikor a tanárok felkaroltak és az egyik leggyengébb tanulóból az egyik legjobb lettem.

#amikor érettségi után este elhatároztam, hogy mostantól kemény és ha kell lelketlen leszek.

#amikor megváltoztattam a külsőm.

#amikor egyetemre kerültem. Amikor egyetem után meg lett az első munkahelyem, és a legjobb kollégák az életemben.

#amikor elkezdtem a második diplomámat.

#amikor realizáltam mennyien tisztelnek és szeretnek.

A gyermekkori élményeim, hogy bármit csinálok az soha nem lesz jó apámnak. És a lelki terror amiben tartott. Továbbá az, hogy alacsony és vékony alkatom miatt a többi gyerek is lenéz.

Gimnázium idején meghalt mind a kettő nagymamám akiket nagyon szerettem, eztán rohamosan romlani kezdtek a jegyeim és az iskola ami egyébként egy elit gimnázium ahelyett hogy utána járt volna a problémának beskatulyázott hülyének...

Ennek ellenére kitaláltam hogy orvos leszek és kitűnőre érettségiztem.

Az egyetemen két fő dolog dominàlt, az hogy lettek igazi barátaim és ezzel szemben állt, hogy a kölyökképem és vékony alkatom miatt a nők szemében továbbra sem vagyok ember.

Mikor kórházi munka közben hajnali kettőkor igyekeztem megmenteni valakinek az életét... És mikor rájöttem, hogy nem éri meg a saját életem így elpazarolni másokért.

Mikor rájöttem hogy milyen orvosi szakma való nekem és ráébredtem hogy azzal milyen jól is lehet keresni (hálapénz nêlkül)...

De összességében életem legmeghatározóbb momentuma a magány, a meg nem értettség a társtalanság érzése.