Veletek alakult már úgy, hogy azt hitték nagyon értetek valamihez, jók vagytok benne, pedig amúgy nagyon nem?

Történelem verseny. Készültem rá,feladatokat oldogattam meg,tanárral beszéltem,ehhez képest...nem voltam én voltam az utolsó,de nekem nem volt szép eredmény.

Azóta amúgy reálosabb lettem,a biológiát,a kémiát sokkal jpobban szeretem,orvosnak készülök.

1-es vagyok

Egyébként hozzáteszem,ez a "kudarc" nem feltétlenül volt nekem rossz. Egy kicsit rá is ébredtem,hogy ez engem nem nagyon érdekel. Persze nem utáltam meg a törit.

Mindenki azt hiszi hogy tudok angolul, csak mert angol nyelvű könyveket olvasok, meg a főnökeimmel is angol nyelven történik a kommunikáció, emailezés formájában.

Pedig teljesen más ha valaki ért egy nyelvet, meg ha beszéli. Tökéletesen értem, de nem tudok összerakni egy mondatot, mert soha nem tanultam, csak így rám tapadt. A nyelvtan miatt nem tudok angolul beszélni, nincsenek meg az alapjaim. Ha meg kell írnom egy emailt, előtte a fordítóval szórakozok fél órát, meg példamondatokat keresek a neten...

A másik a számítógép. Mivel a környezetem kis túlzással bekapcsolni sem tud egy gépet, mindenki azt hiszi hogy én mennyire értek hozzá. Csak hozzájuk képest, de amúgy fogalmam sincs róla, pl újratelepíteni sem tudnám.

A tesitanárom azt hitte szeretek tesin edzeni játék helyett, mert sportosnak látott. Közben kiszámoltam, hány egyest kaphatok hogy ne bukjak meg. Engem nem zavart, hogy másnak láttak, mint amilyen vagyok. Úgy éreztem, szembesítem őket a valósággal: én ilyen vagyok, ez van. Így volt a jó.

De egyébként inkább rosszabbnak ítélnek és jobb vagyok, mintsem fordítva.

Kb ugyanúgy érzek, mint a #2.

Se a tanult szakmámban (mérnökhallgató vagyok), se a hobbimban nem vagyok egy nagy ász.

De hát ez van. Nem lehet mindenki kiemelkedő képességű.

20F