Miért érezzük rosszabbul magunkat, hogyha nem csinálunk semmit? Miért pozitívabb az, ha állandóan tevékenykedünk?

Én ugyanerre a következtetésre jutottam el.

Szerintem azért, mert azt neveli belénk a társadalom hogy valaki csak akkor lehet értékes ha valami szintén társadalmilag elismert dolgot fel tud mutatni. Sőt, nem is belénk neveli, hanem belekényszerít, mivel úgy működik a világ, hogy ahhoz, hogy életben tudj maradni meg legyen fedél a fejed fölött stb. az kell hogy munkád legyen, dolgozz, pénzt keress, stb.

Szabad világot élünk, mindenki maga dönti el, mi teszi számára élvezetessé és élvezhetővé az életet. Van akit a folyamatos "mozgás" van akit meg a semmittevés.

A normális a kettő összhangja, ha valaki tudja élvezni a semmittevést is, de mellette azért tesz is az életéért.

Most nyilván a kérdező "nézem a csicsergő madarakat" felvetése erősen szépítő és félrevezető tud lenni, mert ha azt írom "döglik otthon a TV előtt" akkor mindjárt nem hangzik olyan jól.

Vagy jól hangzik a "szeret elvárás nélkül" dolog is. csak akárhogy nézzük akár barátság, akár kapcsolat hamar ki tud fulladni, ha egész nap szó szerint semmi nem történik mert nem csinálnak semmit.Persze szép és jó dolog a szeretet, de azért csak nem árt, ha vannak közös élmények amiről lehet beszélni. És mellette külön élmények is amit el lehet mesélni.