Normális, hogy iszonyatosan irigylem a tyúkokat?

Most néztem ki az ablakon és olyan nyugodtan legelésznek, csipegetnek ahova apám elkerítette őket, hogy jó nézni. Semmi gondjuk nincs, nem kell dolgozni menniük, nem kell aggódniuk a jövő miatt, nem kell gondolkozniuk. Jó lehet le lesznek vágva, sőt biztos, de akkor is... Mi is meghalunk, nem? Miközben a fejlettebb idegrendszer által sokkal többet szenvedünk és küzdünk. Persze már, aki nem kipottyant egy milliomos családba vagy született modellnek/sportolónak/zseninek.