Normális hogy minden napom azzal kezdődik, hogy megnézem a koronavírus halálozási listát és betegesen aggódom a szüleimért?

Pályakezdő vagyok, munkanélküli és a szüleim tartanak el. Ez már önmagában hatalmas tragédia, az meg pláne, hogy mindannyian krónikus betegek vagyunk (én autoimmun, ők magas vérnyomás/keringési problémák). Magamat nem féltem bármikor nyugodtan feldobhatom a bocskort, de félek, hogy szüleimet előbb fogja utolérni ez a vírus és akkor itt maradok tök magam, nincstelenül és várhatom az éhenhalást, lerokkanást és a megfagyást. Már látom előre, hogy jönnek a tanácsok: menj el akárhova dolgozni azonnal. Nos, jelenleg csak fizikai munkákat van lehetőség nagyobb eséllyel betölteni, de a krónikus betegségem miatt azokat nem tudnám elvégezni. Ismerőseim nincsenek akik tragédia esetén pártfogolnának így csak reménykedem, hogy el tudok hamarosan helyezkedni és a szüleim is elkerülik ezt a sz**t. Nagyon bele vagyok betegedve és mindennapom azzal kezdődik, hogy megnézem a COVID-ban elhunytak listáját, vajon hány szüleimhez hasonló életkorú és betegségű elhunyt ember van. Közben járok pszichológushoz, de az is csak a pénzt viszi el és nem érzem, hogy segítene valamiben is. Mit tegyek, hogy egyenesbe hozzam az életem?