Más is érzi úgy, hogy elég életképtelen lett felnőtt korára?

Átlagos diák-és gyerekkorom volt, nem volt rossz, szerető család (volt válás, hasonlók, de semmi durva), barátok is voltak mindig körülöttem, az iskolában megálltam a helyem, nem voltam kifejezetten zseni, de buta sem, olyan átlagos kategória. Nagyon jó memóriával vagyok megáldva, és inkább a humán (magyar, töri, nyelvek) tárgyak felé húztam. Elvégeztem egy egyetemet jó eredménnyel, szakmám is van, felsőfokú nyelvvizsgám és összességében elég magabiztos voltam olyan... 23 éves koromig, most vagyok 27.

Azóta mintha leeresztettek volna egy lefolyón. Úgy érzem, hogy a legegyszerűbb dolgokat is képtelen vagyok megcsinálni munkahelyen (irodai munka, tehát nem agysebészet), önbizalmam nulla, szorongok, holott nincs rá okom, nem érzem magam jelen a "jelenben", nincsenek sikereim. Most is, vasárnap este van és már sírnék, hogy menni kell holnap, és érzem, hogy béna leszek, nem fog menni a... a mi? Erre sem tudok válaszolni. A szkennelés? A papírtologatás? Én is látom, hogy nincs benne logika, de mintha nem tudnék ebből a dologból kijönni.

Ügyeket intézek, ha kell, de az is stresszes. Számlákat befizetem, ételt megveszem, de nem szeretem, hogy ha valami akadály kerül a kigondolt útvonalba. Nem értem, hogy lettem ilyen...

Más is van így? Vagy csak én vagyok életképtelen?