Ha ti milliomosok lennétek akkor megmondátok az összes kis nyomoréknak aki lenézett és lekezelt titeket?

Nem valószínű, hogy akkor már érdekelne mi van azokkal, akik lenéztek. De egy biztos nem kérkednék senkinek a millióimmal. Lehet tartanék attól, hogy ha dicsekszek vele, akkor kivívom magam ellen a sorsot, és el is veszíthetném a vagyonomat.

Aki szerint kicsinyes és szánalmas dolog így visszavágni a sok kis nyomoréknak (Ha már mással nem lehet), az vagy nem gazdag, vagy sosem volt megalázva sorozatosan. Mutasd meg a sok élettelennek, kérdező, hogy Te sokkal többre vitted, mint azok a kis férgek, és sz@rj rájuk jó magasról ;) Mutasd meg nekik, hogy lehet, hogy régen ők kerekedtek föléd, se most már Te vagy az élet császára ;)

De*

Gazdag vagyok, de ez akkor is kicsinyes. Pont a pénz az egyfajta tartást, leszaromságot a múltat illetően. Az önértékelési gondokkal küzdő embereknek kell állandóan bizonygatniuk maguknak, hogy ők valakik. Lásd újgazdag viselkedés.

Az hogy gazdag vagy és ezzel akarsz visszavágni, akkor működik igazán ha azzal szekáltak, hogy csoro vagy és az o szüleik pénzesek. Ha nem emiatt voltak veled gonoszak, hanem mondjuk mert kibírhatatlan voltál, vagy nyaligép vagy társai, akkor ez nem biztos hogy úgy működne ahogy te gondolod. Nálunk is volt olyan aki ki lett kozositve. De nem azért mert olyan hu de jó valakit kiközösiteni, hanem mert abban a 4 évben keményen megdolgozott azért, hogy kinézzük. Ha most ide jonne hozzám és közölné hogy ő milyen gazdag és nézne, várná a reakciót vagy szimplán fellengzősen elsétálna, akkor tuti nevetőgörcsöt kapnék.

Esetleg hagyod az ezerszer lejátszott szappanoperajeleneteket a debileknek, és teszed a dolgod, hogy élvezd az életet, amennyit csak lehet.

Általános iskolában eléggé az az elnyomott kis lúzer voltam, akire rászálltak a többiek. Aztán volt nézegetés, amikor évekkel később Porsche Carrera-val mentem osztálytalálkozóra. De elegánsan csak jelzés értéke volt, nem toltam senki arcába, hogy jól megy a sorom. Látszott anélkül is.