Miért van az, hogy rengeteg csaj tragédiaként éli meg, hogy a pasija szakított vele miközben...?

Kérdező, mindenkinek máshol van a határ. Értem én, hogy minden ember magából indul ki, de nem ismered a másikat teljesen. Nem tudod mik az igazi félelmei, reményei, stb. Nem látsz bele a lelkébe, ezért nem becsülheted fel, mennyire "kell" megráznia az átélt kellemetlenség, vagy hogy mennyire "kell" sziklaként megállnia.

Aki magába roskad mondjuk egy párkapcsolati válságtól, értelem szerűen azt érzi nagy tragédiának. Lehet, az élet más területein jobban tartja magát, akár nálad is. Csak más az ő saját Achilles-sarka. Aztán ki tudja, biztos van olyan ember is, aki a te életválságodat röhögi ki, mert a saját terheihez képest semmiség.

Összefoglalva: nincs értelme azt vitatni, hogy kinek mi és mennyire jogosan tragikus helyzet. Számukra a szakítás/válás/stb. a világvége, neked a saját kilátástalanságod, amik külön dolgok, semennyore nem összehasonlíthatóak. Ez a "neki, vagy nekem rosszabb a helyzetem?" dolog pont olyan, mint a fütykösméregetés. Csak most nem az a kérdés, kinek nagyobb, hanem kinek kisebb.

Voltál te már szerelmes? Érezted már azt, hogy valaki neked a világot jelenti? Na most, ha ebben a szituban szakítanak veled, a biztos pontod elhagyott, akkor téged is megviselne.

A munkanélküliségen, meg a szüzességen lehet segíteni, betegségekkel is nagyon sokan élnek együtt. Persze lehet leszarom módban is élni az életet, van aki meg megéli az érzelmeit.

13

[link]

Nagyon szívesen.

Ne haragudj, én is erősnek tartom magam, de igenis tragédiaként éltem meg a szakításom, pedig nem tini vagyok már.

Attól függetlenül ugyanúgy éltem az életem, de otthon, egyedül, magamban sokat sírtam, elgyengültem. És? Neked ehhez mi közöd?

Annyi, amennyi közöm nekem van ahhoz, hogy neked mi bajod van.

Nekem nehéz gyerekkorom volt, én is felteszem néha a kérdést, hogy nálam sokkal normálisabb környezetben felnőtt emberek miért válnak selejtté, alkoholistává, drogfüggővé, tolvajjá, stb, ha én voltam olyan erős, hogy normális ember vált belőlem.

De itt le is zárom a gondolatmenetet, szerintem foglalkozzon mindenki saját magával, életével, problémáival.

További szép napot!