Ez már az őrület jele vagy normális dolog?

19 évesen annyira padlóra kerültem a múltbéli sérelmeim miatt, hogy a környezetem és én is attól féltem, hogy megőrültem. Állandóan sírtam, magamban beszéltem, kimaradtak teljes napok, amikre mai napig nem emlékszem, teljesen depresszióba estem. Aztán elmentem pszichológushoz, aki segített rájönni mi okozta ezt és jobban is lettem, sőt úgy érzem, hogy a személyiségem sokkal jobb lett. Most eltelt azóta 5 év és a semmiből újra eljött. Tvét néztem és elkezdtem a múlton gondolkozni és egymás után villantak be a képek, úgy sírtam, hogy nem bírtam abba hagyni. Nem tudom jobban leírni, de olyan volt, mintha két személyiségem lenne, könyörögtem saját magamnak, hogy hagyjam abba a sírást, szószerint kiabáltam, hogy "engedd már el a múltat, mert beleőrülsz!". Szerintetek ez mennyire beteges? Most enyhébbnek érzem, mint 5 éve, de hasonló. Akkor azt mondta a pszichológus, hogy nem vagyok beteg, csak tanuljam meg elengedi a múltat, azt hittem sikerült is, de most megint kezdődik és félek, hogy most már mindig szenvedni fogok ettől? Mással is előfordul az ilyesmi?