Vajon a munkakerülő az tényleg rossz ember?

Én nem ez alapján ítélem meg a többi embert.

Ismerek olyat aki dolgozik, nemigen szereti a munkáját de mivel ő dolgozik megenged magának bármit. Borzalmasan rosszindulatú. Akkor ez egy jó ember?

Mindennapjaim során eleve megértéssel és nyitottsággal fordulok a másik felé, meghallgatom az ő véleményét és fel is fogom, elgondolkozom rajta, hogy az ő szavaiban mi az igazság. Szerintem az emberek többsége nagyon korlátolt és beszűkült, csak a maga igazát hajtogatja, és nem képes felfogni hogy máshogy is lehet.

#18: Mielőtt nagyon elszállna az agyad... Több válaszoló van. Én csak a #11 és #14 választ írtam.

Ne vigyük el a prolik és kisebbségiek felé, ne vigyük el a szupergazdagok felé, de vigyük el a lélekölő munkát végzők felé.

Oké, érti mindenki már szerintem, hogy te keresel egy fajta önigazolást, hogy ha megtehetnéd, miért is lenne baj, hogy nem dolgozol, hanem a korábban felhalmozott megtakarításodból, tőkédből/ annak fialtatásából élsz, és nem végzel klasszikus értelemben vett munkát.

Kb. mindenki azt írja, hogy ezzel semmi probléma nincs.

Egy aprócska bukfenc van a gondolatmenetben. Hogy az a réteg, aki fel tud halmozni annyi vagyont, hogy ne kelljen egy életen át dolgoznia, de mégis önerőből eléljen egy vállalható, szerény életszínvonalon, abban több a tenniakarás utáni vágy, hogy évtizedekig semmit ne tegyen.

Nyilván nem tartozik ide, aki feléli az örökségét mondjuk, vagy éppen egy burokban él, mert a család olyan jövedelemmel rendelkezik, hogy neki magának nem kell csinálnia semmit és hasonlók.

Szóval aki önerőből felépít ennyit, az nem fogja bírni a semmit csinálni huzamosabb ideig (Vagy bírja, de szó szerint becsavarodik, sajnos van rá példa a családban, nem írnék róla regényt.)

21-es vagyok

Kérdező, minden szavaddal egyetértek. Többnyire ugyanezt akartam kifejezni a kommentemmel, csak neked sikerült ugyanezt jobban megfogalmaznod. Egy bejelentett munkával nem rendelkező, nem robotoló személy is lehet hasznos tagja a társadalomnak a legkülönfélébb módokon. Ha csak átmész segíteni a szomszédnak költözésnél, kerti munkánál stb. máris hasznosabb voltál, mint az, aki aktákat tologat, és azt is félóránként megszakítja kávé-cigi-pletyi szünettel. Tudom, te ennél messzebremenőbb példákkal jöttél, mint például az önmegvalósítás. Én inkább az egyszerűbb példáknál maradtam.

Egyedül azt tartom gusztustalannak, ha valaki szó szerint élősködik a másikon.

Pl. Azért nem megy el dolgozni mert nincs kedve és majd anyuka eltartja a kis nyugdijából, vagy éppen ezért kell nyugdíj mellett még gályázni, mert xy nem akar dolgozni, holott semmi baja.

Viszont erre szokták mondani, hogy csak azon lehet élősködni aki hagyja.

Én is azért dolgozom, mert nem örököltem, nincs tartalék pénzem stb.

Ha csak annyi pénzhez jutnek, hogy szépen szolidan megtudjak élni belőle, akkor én sem dolgoznék.

Azért dolgozunk, hogy éljünk és nem azért élünk, hogy dolgozzunk.

Kivéve ha a munkád a hobbid.

#29: Szigorúan a magyar focistákat mellőzve a képletből (Ez fontos). Szerintem két dolog indokolja, hogy a sportolók sokat keresnek. Egyrészt, mert van nagyságrendileg 10-12 évük, amikor jól keresnek. Ellenben minden más területen nagyságrendileg 40 éved van erre. Másrészről ez olyan, mint a filmsztárok kérdése, rengeteg embert és pénzt mozgat meg a sport, ami rengeteg egyéb bevételt generál a háttérben.

Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy a sportolók nagyon ki százaléka keres irgalmatlan nagy pénzeket. Van az a viszonylag kis számú igazán nézett sport, aminek kb. országosan az egész élvonalbeli mezőnye egy átlagember feletti bért kap. De ennyi. Ha nem vagy az elitben a sportból nem tudsz meggazdagodni. (Mármint játékos)