Hogy legyek jobb?
Szinte biztos, hogy rossz kategóriába írom ezt, de nem találtam neki ennél jobb helyet.
Végülis, egy tulajdonságomon szeretnék változtatni, szóval...talán maradhat. :)
Tehát, hogy ne legyen túlságosan is beazonosítható, de azért mégis megtudjatok valamit:
Úgy kb 6 eve ért engem egy hatalmas trauma, ahol ténylegesen bántalmaztak mind szexuálisan, verbálisan, fizikailag (egy személy).Ez nem egy párkapcsolaton belül történt, viszont rossz társaságban amit én választottam magamnak, mint egy tini,naiv,hülye pi.csa. Tehát a személy annak a nagyon rossz társaságnak a tagja volt.
Természetesen lázadtam a szüleim ellen, ezekkel az emberekkel akartam lenni, olyan menőnek gondoltam őket... Drogoztunk, szabályokat szegtünk meg. Vonzó volt abban az időben ez nekem, és soha se gondoltam, persze hozzáteszem, NAIVAN hogy ez a trauma velem megtörténhet. Kihangsúlyoznám, hogy ez ténylegesen komoly bántalmazás volt, ami hosszú ideig (napokig egyfolytában) tartott, és halálfélelmem volt, sok csontom tört el, komoly sérüléseket szenvedtem. Azért mondhatni szerencsésen zárult, hisz itt vagyok, rám találtak, a bántalmazó pedig börtönbe került.
És még úgyis szerencsésnek mondható az esemény, hogy teljesen megváltoztam utána. Mára már rendes szakmám, munkám, férjem van, normális kapcsolataim, természetesen normális baráti társasággal.
A mai napig kell pszichológushoz járnom, már nem olyan intenzívek a beszélgetések mint régen, és ténylegesen használ, segített kilábalni a nagyon nehéz időszakból.
De! Hatramaradt egy érzés, és vele egy rossz tulajdonság is...
Az érzés az, hogy nem tudok megbocsájtani magamnak, hogy rossz döntéseket hoztam, megmagyarázni se tudom miért hoztam ezeket a döntéseket...
Normális családom van, akik mindig rendíthetetlenűl támogattak engem mindenben, nem szenvedtem hiányt soha semmiben gyerekkoromban, egyszerűen csak jött a tinédzserkor, és mint egy h.p lehúzták a redőnyt nálam.
A pszichológusom mindig azt mondja, ne hibáztassam magamat, és hogy sokan ezt teszik.
És tudom hogy felhozatók enyhítő körülmények velem szemben, de valahogy nekem mégse megy, egyszerűen azt gondolom én voltam a hülye, mert az az ember egész életében ilyen agresszív volt, ő nem rejtette véka alá ezt.
Ebből az egészből adódóan és végre elérkeztünk a kérdésem lényegéhez, nem tudok együtt müködni az élet semmilyen területén olyan emberrel, aki magasabb beosztású mint én, tehát alárendelt vagyok vele szemben. Nyilván valóban ez leginkább a munkahely szempontjából releváns, mert a családban, vagy baráti társaságban nincsen főnököm.
A mostani munkahelyem egy teljesen rendezett kis hely, szeretem is a munkámat, és a főnököm egy teljesen normális nő aki nagyon megértő, és segítőkész. Tehát látom a pozitív tulajdonságait, szeretek is vele dolgozni, de már akkor stresszben vagyok ha felhív telefonon egy teljesen átlagos dolog miatt...
Volt hogy fel se tudtam venni, nem mertem felvenni a telefont. Vagy ha hívott hogy majd menjek be az irodájába, a wcben sírtam és hánytam... Nyilván ő ebből semmit nem érzékel, mert tagadom ezerrel és amikor összeszedem magam, nem látszik rajtam semmi. De belül vagy 200000 a pulzusom, és legszívesebben sírnék.
Így vagyok az oktatómmal is, most gyakorlom az autó vezetést. Rendkívülien félek tőle, és sajnos emiatt nem is megy a jogsi, szünetet kértem tőle hogy összeszedhessem a gondolataimat.
Persze a pszichológusom azt mondja, ez egy hosszú folyamat, de én még a pszichológusomtól is félek egy kicsit...
Évek óta kezel poszttraumás stressz szindrómával, ami oké sokkal jobb mint volt, mert az elején borzalmasan reagáltam mindenre.
Tehát... Kicsit összevissza vagyok most, csapongtam, de hátha tud nekem valaki segíteni.
Hogy álljak ki magamért helyzetekben? Hogy legyen több önbizalmam? Hogy ne féljek elmondani a véleményem, és főleg hogy ne stresszeljek be olyan helyzetekben, ahol teljesítenem kell?
Köszi ha végig olvastad!
válasza:A leírás végén lévő kérdésekre elméletileg ugyanaz a megoldás, ha jól tudom:
Magabiztosság növelése.
Ehhez szükséges, az emberekben, és a tudásodban való bízás. Az előbbi nagy valószínűséggel az átélt bántalmazás miatt még nem alakult ki teljesen.
válasza:szia!
Nagyon sajnálom ami történt.
De végül sok mindened van,sőt mindened meg van,ami lehet másnak soha nem lesz.( család)
Foglalkozz a férjeddel,légy vele őszinte, és segíteni fog biztosan. Ne élj a múltban! Engedd el, tekints a jövőre, a férjedre, a jövendőbeli gyerekeidre..legyetek boldogok..és kitartást ehhez,biztosan nehéz..de csak előre! Ha gondolod írj privit nyugodtan😊
válasza:Szerintem köze nincs a kettönek egymashoz.
Volt egy traumad belattad hogy hülye voltal.
Es van egy megfeleltsegi kenyszeredamit amugy pszichologiailag is gyerekkori rossz beidegzödesek okozhatnak legfökepp. Ezek okoztàk azt is eleve hogy majd felnöve, rossz tarsasagba keveredj.
Azaz szivàs, de viszed egy èleten at azt hogy nem vagy elég jo azt hiszed nem erdemelsz jo embereket magad köre stb.
Ez nem posztraumas izé. Hanem igy alakult ki a szemelyiseged.
Köszönöm a válaszokat!! :)
1: Magabiztosság, érdekes kérdéskör, mert pl mástól, más helyzetekben nem félek. Tehát nem úgy kell elképzelni, hogy nem merek simán bárkitől, bármit megkérdezni, de hogy példát is írjak : nem rég vettem egy autót, persze használtan és az eladó horibilis áron akarta eladni. Olyan alkudó csatát vivtunk, hogy a végén még azt is megjegyezte, hogy alkusznak születtem :D. Vagy, ha elmegyünk valahova beülünk a barátaimmal, én is vagyok a középpontban. Csak azzal van bajom, ha úgy érzem nem kezelnek egyenlő félként, vagy tudom hogy helyzetéből adódóan alárendelt vagyok. Hogy növelhetném a magabiztosságom?
2: nagyon aranyos vagy, köszönöm!
Amúgy minden oké, nem élek a múltban legtöbbször csak pillanatképek villanak fel az eseményről, de tovább is hesegetem. Nem ülök a sarokban, és elmélkedem erről, egyedül ebben a dologban érzem ennek a hatását. Hát meg most nagyon rosszul hangzik a kérdés, de a hétköznapokban nem szoktam erre gondolni. :)
Olyan megfoghatatlan ez a dolog, néha olyan tevékenységektől jut eszembe, mint pl amikor kezetmosok, vagy amikor elhúzom a függönyt. Csak bevillan, aztán hopp tovább is hesegettem. :)
3: Hmm, ha belegondolok az előtte lévő életemre, olyan 17-18 éves lehettem amikor megörültem, és emlékszem hogy akkor nem volt gondom pl a diákmunkás főnökeimmel, tanáraimmal.De lehet abban valami, amit mondasz, valaminek nyilván elkellett romlani hogy konkrétan egyik napról a másikra teljesen más lettem. Viszont mára már csak nagyon jó emberek vannak körülöttem, tudatosan kerülöm az idiótákat. Az hogy nem vagyok elég jó, na ez igaz, ezt sokszor érzem. Miközben egyébként a külsömmel teljesen elégedett vagyok, belsőleg úgy érzem van hova fejlődni és pl ha látok egy nagyon nagyon jó álláshirdetést, eljátszok a gondolattal milyen jó lenne ennyit keresni, még hasznosabb lenne a munkám, de a másik pillanatban meg azt gondolom ahhh úgyse vennének fel, mert fos vagyok, roncs, és kiütközne. Tehát ezen változtatnék, de hogy?
válasza:Először is sajnálom, hogy mindezen keresztül mentél!
Ami az önhibáztatást illeti: fogadd el, hogy igen, hülye voltál, hibát követtél el. Ez van, mindannyian szoktunk hibázni, ki kisebbet, ki nagyobbat. Én pl. ugyanígy 18-19 éves koromban szembekerültem a törvénnyel (bolti lopások). Nem volt kellemes élmény, de tanultam belőle, felfogtam, hogy a tetteimnek következményei vannak és változtattam az életemen, lezártam azt a szakaszt magam mögött és a jövőre koncentráltam. Hoztál egy rossz döntést és megfizettél érte (de csak kisebb részben a saját hibádból), végül kijöttél belőle, könyveld el magadban, hogy igen, hülye voltál és lépj tovább, fogadd el, hogy az életben mindenki hoz téves döntéseket, hát láss csodát Te sem vagy kivétel, Te sem vagy tökéletes (elég sz*r is lenne ha mindenki az lenne...) ez csak még inkább emberibbé tesz bennünket.
Ami az alárendeltséget illeti: ne úgy állj az illetőhöz, hogy ő most a főnököd, aki kénye-kedve szerint parancsolgathat. Partnerként kell rá tekinteni: ti ketten, közösen, együtt dolgoztok egy adott cél érdekében, neki csupán több a felelőssége, mert ő hozza a döntéseket és intézi a személyi ügyeket, illetve az ő feladata, hogy fenntartsa a Te motivációdat. Fontos azonban, hogy nem tehet meg akármit és ha valóban jó vezető, akkor ő is partnerként tekint Rád és nem beosztottként. Ezt az alá-felé rendeltséget el kell felejteni. Ugyanezt az oktatóddal is célszerű tisztázni, nyugodtan mondd neki, hogy ne alárendelt diákként tekintsen Rád, mert úgy befeszülsz és nem tudsz koncentrálni, hanem egyenrangú félként, akivel ugyanazon cél eléréséért közösen dolgoztok. Ha ez megvan és elfogadja a kérést, akkor még ott a vizsgáztató, az egy sokkal keményebb dió lesz. A legjobb, ha a vizsga előtt beszélgettek pár szót, normál hétköznapi dolgokról, belátva, hogy ő is csak egy hétköznapi ember, nem kell tőle félni, kérd az oktatódat is, hogy ha ismeri akkor beszélgessen vizsga közben a vizsgabiztossal, ez Téged megnyugtatna, ne csak rád figyeljen egész végig, mert attól csak beparáznál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!