Hogyan lehet gyökeresen megváltozni?

Efy haveromnak az a tanacsom segitegt hogy csak annyit tegyen hogy mindennek az ellenkezöjét csinalja mint eddig.

Es nagyon bejött!! Olyat valtozott az elete, hogy csak pislogtam:)

Ilyesmik voltak

Cigizel helyett- ne cigizz.

Haverok mellett elmesz az utcan egy sziaval helyett- mindenkivel àllj le egy kezfogasra es par kedves szora

Egyhelyben dolgozol èvek ota helyett-probalj ki vmi ujat

Egyhelyen elsz évek ota(anyunàl)helyett- élj màshol is

Nem csajozol helyett-légy nyitott es szeresd a másik nemet

Nem fözöl helyett-tanulj egészséges kajàkat megcsinàlni

Odivatuan kedvenc megszokott cucokkban valo öltözès helyett-probàlj ki, vàlts stilusokat, légy "menöbb"

Régen edzettèl sporttagozatos voltàl,ma a legtöbb mozgàsod bejàrsz a munkahelyre helyett- fuss szalad boxolj bungee jumpizz

Nem kellett fel sem sorolni csak annyi elég volt hogy minden aprosagban is tedd pont az ellenkezöjét annak amit addig :)

Az előzőhöz egy egyszerűsítés: Egy másik felénk panaszát ha meghallod, amikre ő vágyik, vagy nem mer megtenni, azokat tedd meg te. Akkor is ha amúgy semmi kedved hozzá. Egyszerűbb másban meglatni a gátló dolgokat mint magunkban.

Tudnék mesélni...

Én is olyan voltam, mint te. Alsóban nagyon sokat piszkàltak, tanultam, én voltam a stréber, elsőben egy gyereken kívül senki nem szólt hozzám. Én meg csak ültem hátul csendben, és ennyi. Aztán összeültettek egy kislànnyal, aki utált engem, állandóan csesztetett, kergetett, ütögetett engem. Én ezeket ma már viccnek fognàm fel, szivatnàm én is, és röhögnénk, de én ezt akkoriban nem annak fogtam fel, utáltam vele ülni, a tanárnak meg valami rokona volt, és azt mondta, hogy én hazudok, az a lány rendes. Édesanyámnak azonban elege lett ebből, meg más problémàk is voltak az iskolában, és átiratott egy másik iskolába. Ott egy igazi sznob osztályt kaptam, mindenki gazdag volt, mindenki játszotta az agyàt. Volt egy lány, aki nagyon közvetlen volt, egy pár évig barátkoztunk is, de aztán valami jelentéktelen dolgon összevesztünk, és utána hiába voltunk osztálytársak nem szóltunk egymáshoz. Volt egy szellemileg visszamaradott ikerpàr az osztályban, hozzájuk közeledtem, velük jóban is lettem, de sajnos ők tényleg olyan szinten voltak, hogy nem tudtak tanulni, 14 évesen még kb egy 7-8 éves szintjén voltak, egy olvasni sem nagyon tudtak. Hát, sajnos tényleg voltak problémáik, mai napig vannak valószínűleg, mert ahogy hallottam még most sem végezték el a szakmunkàst. :/

Szóval lúzer voltam, csesztettek is, én voltam a lepràs stréber, csicska, stb. 12 évesen azonban kaptunk egy új osztálytársat, aki szintén lány volt, és padtàrsak lettünk, elkezdtünk beszélgetni, és ő nem tartott engem lúzernek, de már akkor nagyon csúnyán beszélt, visszaszólt bárkinek, stb. Nekem nagyon tetszett a stílusa. Eldöntöttem, hogy ugyan nem ugyanolyan, de hasonló leszek, mint ő. Teljes mértékben megváltoztam, ha beszóltak, én visszaszóltam, és bekussolt utána az illető, ha megütöttek, én visszaütöttem és nem sírtam. A sírást visszafogtam teljesen (előtte nagyon sokat sírtam, sírós gyerek voltam. Volt egy gyógyszer amit tartósan szedtem, és azalatt random sírógörcsök is jelentkeztek nálam). Szóval "kemény" akartam lenni. Egy a hatalmas változás még a jegyeiemet is befolyásolta egy pár hónapon keresztül, előtte matekból nagyon jó voltam, azonban ezt követően leromlottak a jegyeim, amit a matektanàr észre is vett, és lecseszett, hogy mi bajom van, ha ezt így folytatom nem fogom vinni semmire, van nekem eszem, ideje elkezdeni tanulni, ahogy eddig. Az ő hatására (egyébként szigorú, de nagyon jó tanár volt, felnéztem rá), elkezdtem újra tanulni. Nyolcadikra már senki nem csesztetett. Nyolcadik év végén volt egy buliszerűség is, ballagás előtt, arra is elmentem. Mindenki meglepődött. Aztán ballagás után az osztálycsoportban eléggé kioffolt az összes volt osztálytársam, ott szintén eldurrant az agyam, és eldöntöttem, hogy ettől is rosszabb leszek. Gimibe már tényleg a legrosszabbul énemet vittem. Aki csak egy rosszat szólt hozzám annak nagyon ocsmànyan szóltam vissza, nem sokat beszéltem azokhoz, akikkel nem voltam jóban, de mondták, hogy akkor csak azt hallják, ahogy "oltok" valakit. Bekerültem az osztály vezető személyiségének a társaságába, bulizni jártunk, ittunk, stb. Aztán bekerültem egy ettől is rosszabb társaságba, ott már volt, hogy lógtam miattuk, hétköznap is buliztunk, stb. Majd vége lett ennek a korszaknak. 12-ben maradtak az osztályból a barátaim, és ennyi. Fiú osztályba jártam, mindössze hárman voltunk lányok, szóval nem volt könnyű érvényesülni, de azt mondták, hogy mi hárman rosszabbak vagyunk, mint az összes fiú együtt véve az osztályban, pedig ők is katasztrófàlisak voltak. Csináltunk nagyon sok hülyeséget. Egyszer ki is akartak csapni minket. Az egyik csaj nem is jöhetett vizsgázni, mert kibukott utolsó éven, de az osztály többi tagja levizsgàzott, köztük én is, ugyan nem lett olyan jó az érettségim, mint akartam, hogy legyen, de nem lett rossz. Javítani jövőre fogok rajta, mert eldöntöttem most, hogy egyetemre akarok menni, és elkezdtem tanulni önszántamból.

Végre nem mondják rám azt, hogy csendes vagyok, visszahúzódó, introvertàlt és lúzer. Mai napig járok pub-ba, szórakozóhelyekre, tartom a kapcsolatot pár volt gimis osztálytársammal, de már nyilván nem a buli az első. Jelenleg is tanulok egyébként, csak szakmát, és ezt viszont szeretem. Nagyon laza az iskola, és az osztály, szeretem az egészet, ezt eddig egy osztályomra, vagy iskolámra sem mondhattam.

Nekem a gimi még így is szarul telt, depressziós voltam, nagyon utáltam bejárni, rossz volt az osztály, a tanárok, maga a környezet, volt még így is aki piszkált, de ha olyan lettem volna, mint gyerekként, akkor még nehezebb lett volna, akik nálunk az osztályban teljesen némák voltak (volt 3 srác), azokat szinte kicsinàltàk.

Nem mondom, hogy ez büszkeség, de élő példa vagyok arra, hogy meg lehet változni gyökeresen. Sajnos van olyan közösség, ahová ez az undorító stílus kell ahhoz, hogy ne csináljanak ki lelkileg, de ha jó közösségbe keveredsz, akkor tedd össze a kezedet, és becsüld meg. Én most abban vagyok iskolában, és nagyon örülök is ennek, normális is vagyok, nem kötekszem, nem dumàlok órán, bejárok rendesen, szóval teljesítem az alapdolgokat, amiket gimnáziumban nem tettem.

Visszatérve: Ha elhatàrozod, hogy innentől megváltozol valamilyen irányba, akkor vedd sorra azokat a dolgokat, amiken változtatni szeretnél, és fokozatosan válj olyannà, amilyenné szeretnél válni. Én ismét változásra készülök, most nyugodt vagyok, nyugodt életet élek, tanulok, itthon, iskolába, melót keresek, aztán pénzt gyűjtök, de egyetemre megint meg kell picit változnom jobb irányba. Kitartóbbnak kell lennem, szorgalmasabbnak egy kicsit, stb.