Miért mondják folyton a tanárok/szülők, hogy a csendes gyerek "érettebb a koránál"?
Mindig amikor egy gyerek csendes, ritkán játszik a többiekkel, nem koszolja be a ruháit, "ha leteszed valahova, ott marad" és összességében egyedül érzi magát a legjobban, akkor el vannak ájulva a körülötte lévő felnőttek, hogy "na, ez egy mintagyerek".
Miközben 10ből 9szer a gyerek pont, hogy le van maradva a többiektől, nem tud társas kapcsolatokat kialakitani, nem fejlődik ki benne rendesen a kommunikációs készség.
Annyira fontos nekik, hogy a gyerek kezelhető legyen, hogy még bátorítják is azt a viselkedésformát, ami hosszú távon nagy valószínűséggel káros lesz neki?
Én ezt soha nem hallottam egyetlen szülőtől, tanártól sem. Annyit igen, hogy sokkal könnyebb velük az élet, mivel egyedül is remekül elfoglalják magukat.
Felnőttként a csendes emberek sajátja, hogy nagyon jó megfigyelők, talán ez lehet a kicsikre is érvényes.
Csendes ember lévén sose mondtak ilyet, olyanokat mondtak hogy szorgalmas vagyok, meg én vagyok a béke szigete :D (jó tanuló voltam).
És elég szomorú, hogy a csendes emberek nagyrésze ki van szorítva, mert én eddig minden csendes emberről akivel találkoztam, simán elmondható hogy szorgalmas, odateszi magát bármiről van szó.
Mert látható, hogy nem egy birka a csordában ész nélkül üvöltözve, akikkel csak a baj van s lesz is később mindenben.
Persze, az ilyenekbe belekötnek a nagypofájúak, mert hát csak az jutott nekik ész s kultúra helyett...
@08:39
Tudod a világ nem csak fekete meg fehér.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!