Miért kegyetlenek egymással az emberek?

0. lépés: fogadd el, hogy az önzés, rosszindulat, kegyetlenség stb. (összefoglalva: erkölcstelenség) belénk van kódolva. Aki tagadja, hogy van benne rosszindulat, az tagadásban él. Csakis ezen jellemzők mértéke változó egyénenként, a megléte vitathatatlan attól még.

Hogy miért léteznek ezek a tulajdonságok? Szerintem azért, mert egyéni szinten igenis hasznos, ha nem kell erkölcsi kérdésekkel foglalkoznod (nem korlátoznak azok) és csak az eredmény számít, így esélyesebb, hogy a legoptimálisabb, legjobb, legsikeresebb döntéseket hozod meg. Így, mint egyén, tuti hamarabb eléred a kívánt eredményt, viszont hátrány is akad egy pár.

Hátránya erkölcstelennek lenni az, hogy mi, emberek társas, érző lények vagyunk, társasági mivoltunk egyik alapját képezi az erkölcs, így azt felrúgni nem épp szerencsés. Egyszer visszaüt egy rossz tettünk valamiféle csavaros ok-okozati eseményláncolat formájában, lesz valami sértődött fél egyszer, aki csúnyán visszavág. A társadalom kilök, mert eltérsz az általánosan elfogadott normától. Ez már csak ilyen.

Tehát elmondható, hogy erkölcstelennek lenni rövid távon kifizetődő, hosszú távon pedig nem, míg jónak lenni rövid távon nem kifizetődő, hosszú távon pedig az. Ha helyes az eszmefuttatásom, akkor ez azt jelentené, hogy azok rosszindulatúak csak, akik nem képesek a nagyobb képet látni, nem tudnak hosszabb távon gondolkodni, nem látják, hogy a viselkedésük később visszaüt.