A koronavírus intézkedést nem lehetett volna úgy csinálni, hogy abból a bődületes pénzből amit felvettek, nem lezárnak mindent, hanem a veszélyeztetett idős és krónikus beteg korosztályt kiszolgálják teljesen és békénthagyják a többséget élni?

Nem. Egyrészt ha valaki nem tartozik a veszélyeztetett csoportba, az nem jelenti azt hogy immúnis az adott fertőzésre. Csak kisebb eséllyel lesznek súlyosabb tünetei. De fiatal és egészséges emberek is haltak már bele, csak épp jóval kevesebben mint az idősek vagy a betegek.

Másrészt izolálni nem lehet a veszélyeztetettebb csoportokat. Sokuk gondozásra szorul, de akik nem, nekik is rendszeresen kell étel, gyógyszer, stb. És ha rajtuk kívül mindenki korlátozások nélkül éli az életét, sokkal gyorsabban és szélesebb körben terjedne a vírus, vagyis akik eljárnának gondoskodni a karanténba zártakról, ők is jóval nagyobb eséllyel lennének fertőzöttek. Vagyis végső soron nagy valószínúséggel sokkal több időst és beteget fertőznél meg, mintha egyszerűen mindenkire azonos korlátozások vonatkoznak.

Harmadrészt elég sokan megpróbálnának visszaélni a helyzettel, ha gyakorlatilag a semmire ugyanúgy kapnák a fizetésüket.

Szóval gyakorlatilag minden szempontból visszaütne az elképzelésed.

25 évesen átestem valami hasonlón. Akkor a kutyát nem érdekelte, hogy az milyen vírus vagy baci volt. Sosem derült ki. Mivel a mai napig érzem a tüdőm azóta is, én picit féltem magamat, még is azt gondolom, hogy a szabályok betartásával (közösségben maszk, távolságtartás, gyakori kézmosás) abszolút biztonságban vagyok, nem kell bezárkóznom a lakásomba.

Mindenesetre 25 éves koromig én is azt gondoltam, hogy "halhatatlan" vagyok. Aztán három hónapig (!!!) lábadoztam a tüdőgyulladásból úgy, hogy rosszabb napokon 5-10 méternél többet nem tudtam egyedül sétálni, segítség nélkül. Lépcsőzni meg sem próbáltam. Kb. két hétig minden gyógyszer és kórházi kezelés ellenére annyira fulladtam, hogy patakzó könnyekkel könyörögtem, hogy valaki lőjön le, mert így nem lehet élni. Egy falat nem maradt meg bennem a köhögés miatt.

Na azóta tudom, hogy hiába a fiatal és erős szervezet, igenis esendőek vagyunk mi emberek függetlenül mindentől. Sportoltam, világ életemben erős immunrendszerem volt, gyerekként is baromi ritkán voltam beteg, sosem voltam mégcsak influenzás sem. Persze várható volt, hogy bármit is nyeltem be, túl fogom élni, de azért voltak nagyon nagyon mély napok, amikor egyre csak rosszabbodott a helyzet és bizony végigfutott az agyamon, hogy nagyon nagy a baj (korábban sosem voltak ilyen gondolatok bennem). Ezt nem kívánom senkinek sem most a korona idején, sem soha!

Kívánom neked is kérdező, hogy soha ne tapasztalj hasonlót, tudj enélkül elég hálás lenni az életnek, hogy élsz!