Akik rendszeresen gyakoriznak, azok tenyleg mind defektesek valamilyen szinten?

En szintiszta lelki nyomorbol vagyok itt. 24/7 szabadido, Covid miatti teljes nihil.

Oszinten lenezem magam. De fuldoklom a sajat tarsasagomban,pedig olvasas, kirandulas, fotozas kellene ehelyett is.

Zarojel, iszonyu szar idojaras van errefele, vizszintes eso es krva hideg.

Én nehezen tudom elképzelni, hogy olyan emberek, akiknek rendben van az életük, itt, ezen az oldalon olvasgatják a sikertelen, megkeseredett emberek kérdéseit vagy a provokatív kérdéseket* és itt bonyolódnak többoldalas vitákba.

Ahogy azt is nehezen képzelem el, hogy olyanok, akik jól vannak, pont itt bizonygatják, hogy milyen szép az élet (szerintük), milyen jól keresnek, mennyire minden rajtunk múlik (szerintük, én ezért ölni tudnék) stb.

Az is fura számomra, amikor totál normális kérdéseket lehurrognak. Mert ők a tökéletes mintapolgárok... Akinek tökéletes az élete, az ad1 szerintem elfogadóbb, nem rúg bele a kérdezőbe mindenért, ad2 nem erre pazarolja az idejét.

Ha valakinek rendben van az élete, az maximum egy "tematikus" kategóriában válaszolgat a szakmájával, hobbijával kapcsolatos kérdésekre. Főzés, sport, háziállatok, háztartási gépek és a többi.

* A provokatívat nem feltétlen rossz értelemben írom. Vitára provokálásra gondolok, de ez alapvetően lehetne tartalmas vita, amiből tanulni lehet. Csak itt nem olyanok szoktak kialakulni.

En csak unom magam. És amikor épp unom, és semmihez nincs kedvem vagy lehetőségem akkor ide benézek. Jobb mint céltalanul pörgetni az fb-t vagy semmitmondó híreket olvasgatni a neten. Bizonyos kategóriákban szeretek válaszolni (amiben a saját életemben is épp tartok vagy amihez értek). Ha valaki már írt egy nagyon hasonló választ vagy jót (ami nél nincs x verzio hanem konretan egy valasz a helyes), akkor ott nem írok valaszt még ha nagyon szeretnék se. Nagyon ritkán amikor annyira nagyon defektesnek érzem a kérdést, hogy már viccnek hiszem, akkor lehet írok froclizós hülyeséget, de alapvetően ha úgy érzem a kérdezőnek tudok segiteni csak egy kicsit is a válaszommal, akkor én csakis segítő szándékkal írok.

Az elmúlt évek alatt kérdéseket is tettem fel, volt amit kamunak véltek páran, de mindegyik sajnos valós volt. Kérdést akkor írok ki, ha úgy érzem nem tudom feldolgozni azt ami történt/történik, értetlenkedem vagy segítségre szorulok. Előtte más formában igyekszem rendezni a problémáimat, választ találni csak amikor személyesen, googlekeresőn, idegen nyelven se megy akkor írok ide vagy ha esélyem sincs mástól megkérdezni, mert nem merem elmondani. Ilyenkor leginkább az érdekel, hogy teljesen kívülállók, akik a sorok közé nem vagy nem ugyanazt látják bele mint én, mit gondolnak, mi a véleményük vagy aki hasonló helyzetben volt, az hogyan oldotta meg.

Selejtesnek nem érzem magam, de szánalmasnak már éreztem magam, hogy itt írkálok és nem is tudom bárkit érdekel-e vagy segítek-e rajta, ahelyett hogy mondjuk egy regényt olvasnék vagy filmet néznék.

Arra én is kíváncsi lennék milyen a koreloszlása a gyakori válaszoló közönségének, meg hogy mi a foglalkozásuk stb. De ezt fedje örök homály inkább:-).