Hogy-hogy pont az a fiú segített nekem akit párszor leráztam?

Napokban sikerült görkorival olyan szépen elesnem,hogy első percekben azt hittem nem fogok tudni felkelni egyedül. Viszont egy pillanat elteltével arra lettem figyelmes,hogy pont az a srác sietett oda hozzám akit őszintén szólva párszor már leráztam magamról mert még ha csúnyán is hangzik nem az a menő adónisz típus hanem inkább az átlag nem csúnya csak nem az esetem.

Szégyelltem is magamat mert olyan rendes volt velem amit nem érdemelnék meg tőle. Mondta, hogy nyugodjak meg pihenjek egy picit majd hazakísért. Mielőtt elköszöntem volna tőle ,megkérdeztem miért segített nekem azok után ahogy én bántam vele. Erre annyit válaszolt mosolyogva , hogy még mindig tetszem neki de nem vár semmit cserébe tőlem csak jöjjön mihamarabb helyre a bokám majd elköszönt és távozott. Azóta lelkiismeret furdalásom van. Tényleg nem keresett azóta, viszont úgy érzem, hogy meg kellene köszönnöm neki a gesztusát. És rájöttem, hogy át kellene értékelnem az emberi tulajdonságot és a belső értékek jelentőségét. Totálisan egy lökött tyúknak érzem most magamat.

28/N