Mitől vagyok ilyen?

Nagyon régen kezdődött ez velem, de kb 7 évesen jöttem rá, hogy más vagyok, mint a többiek. Sosem voltak barátaim a suliban, de úgy igazán senki nem volt az életemben aki fontos lenne nekem. Mindenki csak arra kellett, hogy kihasználjam és manipuláljam. Nagyon jól manipulálok és élvezem is ezt a tevékenységet. Szeretem, ha okosabb lehetek valakinél és tudok játszani az érzéseivel. Nem tudok másokkal együttérezni, de ez nem is zavar. Szerintem előny, hogy ilyen vagyok, tudom, hogy mások nem ilyenek. Én nem tudom átérezni a gyászt és a szenvedést, engem nem érdekel, ha valaki meghal vagy valami bajuk van az embereknek. Alig vannak kézzelfogható érzéseim, azokat is nehezen élem meg. Szeretem hajszolni az élvezeteket. Kóros hazudozó vagyok. Nekem nem számít, hogy épp igazat mondok e vagy hazudok, ugyanolyan nyugodtan teszem azt. Gyakran csak azért hazudok, hogy ne mondjak igazat, de amúgy semmi okom nem volt rá. Szeretem megjátszani magam, álarcokat húzni és szerepekbe bújni. Egyáltalán nincs empátiám, sz*rok mások érzéseire és nem érdekel senki, csak én magam. Önző vagyok, mindig kihasználom az embereket és nevetek rajtuk(hogy mennyire manipulálható mind). Ez nekem természetes amióta csak élek, de egész kicsi koromban észrevettem, hogy emiatt más vagyok, mint a többiek. Valahogy éreztem, hogy ők mások mint én, mert törődnek egymás érzéseivel, nem hazudnak annyit és nem manipulálják egymást(a többiek). Természetesen ez az egész engem nem zavar, nem akarok megváltozni, szerintem előny az ilyen manipulációs képesség. Még jól jöhet az életben, meg aztán élvezem is. Csak azt nem értem, hogy működnek mások, miért lehet őket olyan könnyen kihasználni? Kisebb koromban úgy gondoltam, aki hülye annyira, hogy kihasználjam, az meg is érdemli, de ahogy telt az idő, arra lettem figyelmes, hogy szinte bárkivel tudok játszani. Most mindenki ennyire kihasználható?? Engem nem zavar, nekem attól csak jobb, de azért fura egy ilyen világban élni.