Mi inspirálja a prolit arra hogy színházba menjen?

Tegnap voltunk egy színházi előadáson. A mögöttünk lévő sorban két szakadt kinézetű prolicsalád ült. Eleve, nem tudom színházba mióta lehet rövidnadrágba, szandálba, meg pólóba menni, de nem is ez a lényeg. Hanem egyik családból apuka már piásan érkezett, obégatott, végigpofázta az előadást, a gyerekek már nagyobbak voltak, de minden második szavuk a "g.e.c.i" volt. Mikor szóltam nekik, utána kb. 2 percig csönd volt, aztán újra kezdték a pofázást. Persze a chipset végig zabálták, csámcsogva, ropogtatva, zacskóval zörögve.

Nem vagyok én se sznob, de azért ha már valaki egy színházba elmegy egy előadásra, ott azért illene tudni viselkedni.

A kérdés az, hogy ezek mire gondolhattak, mikor lefoglalták a jegyeket? Nagyon szeretnék ezeknek a proliknak belelátni az üres fejükbe. Én azt hittem, ez az alja réteg, nem jár színházba, hanem csak a sarki kocsmába, valami zsíroskenyér lakótelepen (viselkedésük alapján, ott is érezték magukat).

Nem panaszkodni akarok, csak nem értem, hogy hogyan választotta ki ez a két család, hogy együtt elmennek színházba, az legyen egy esti program és hajlandóak voltak erre pénzt áldozni, (páholy jegy volt, tehát nem a legolcsóbb) mikor ezen a pénzen már sok üveg kannásbort is vehetett volna. Vajon mi vezérelhette a prolikat, hogy színházba menjenek?