Szerintetek tényleg sóher vagyok, vagy csak ésszerű?

Sváb családból származom, valószínűleg a génjeimben van a spórolás, egy példával élve, mikor 6 éves koromba a nagymamám elvitt vidámparkba, én nem akartam semmire se felszállni, mert 100 forint volt egy kör, és én ezt mérhetetlenül drágának tartottam, mert akkoriban egy Magnum volt 150 forint. Inkább kihagytam három kör kukacvasutazást, hogy cserébe kapjak két Magnumot. Tehát mióta az eszemet tudom, odafigyelek a pénzre. Alig van rezsiköltségem, mert munkához, szórakozáshoz is olyan laptopot veszek, ami alig fogyaszt áramot, kisgyerek korom óta pedig arra edzek, hogy jól bírjam a hideget, így bőven jól megvagyok ha csak 15 fok van otthon. Munkába bringával járok, ha épp messzire kell menni, akkor meg 50-es robogóval, 1,5 literes fogyasztás mellett. Nincs az égvilágon semmi káros szenvedélyem, és ételekből is mindig a legjobb árfekvésűt választom, ezen kívül természetesen a kertben megtermelek rengeteg zöldséget, kb 150 kilót évente, nem beszélve a gyümölcsfákról, dió, alma, meggy, szilva, stb. Van úgy hogy hetekig se kell boltba mennem, mert a kert becsülettel ellát étellel. Nincs valami nagy fizetésem, mégis megvan mindenem, mert kb rezsire és kajára elmegy havi 50, az összes többi pénz csak és kizárólag a saját szórakozásomra megy el, ha úgy akarom. De kb 5. hónapja nem néztem rá a bankkártyámra se, mert nyáron kb tényleg semmi kötség nincs, sem rezsi, sem étel. Elvagyok abból a pénzből még mindig, amit Április környékén vettem ki. Összességében elégedett vagyok, fitt, egészséges, mindig van mit tennem a kertben, és élvezem a spórolást. Ez szerintetek tehát spúrkodás, élni nem tudás, vagy egy pozitív, és bölcs életvitel?