Ha pszichopata vagyok, akkor kötelezhetnek valamilyen terápiára?
Nemrégiben rájöttem, hogy pszichopata vagyok (igen, ez biztos), és zavar az, hogy képtelen vagyok szeretni embereket, így ezzel elmennék pszichológushoz. Azt viszont azt a legkevésbé sem akarom, hogy oda ,,kelljen" járnom, meg ki akarjanak ,,gyógyítani" ebből. Illetve kérdéses, hogy a szülőket értesítik e ilyen ügyekről? Nyilván nem akarom, hogy a szüleim tudomást szerezzenek erről, mert az kicsit kellemetlen volna...
16L
Jártam pszichológushoz, úgy beszélek. A szüleidet nem tudom, hogy értesítik-e, de, ha valami komolyabb probléma adódik fel, biztosan. Bármilyen problémád van, nem kényszerítenek arra, hogy járja, azt te döntöd el. Persze, ha diagnózisod lesz valamilyen betegségről, tanácsolni fogják a járást. Egyébként amíg nem látott téged pszichológus és nincs papírod róla, nem vagy pszichopata. És egy kicsit járj utána, milyen következményei lennének annak, ha kiderülne, hogy az vagy. Nem fogod azt megúszni anélkül, hogy a szüleid tudjanak róla. Szerintem ez akár az első „óránál" kiderülni, majd beutalnának kórházba.
Nem rosszindulatból írtam semmit, de kicsit tudatlanul jött le nekem a kijelentésed, miszerint te magad diagnosztizáltad magad, és te tudod, hogy már beteg vagy.
Én elmondtam a pszichológusnak 16 vagy 17 évesen, hogy annak gondolom magam (most is biztos vagyok benne, hogy akkor az voltam és ha nem jönnek nagy változások az életemben, akkor nem változott volna) és, hogy milyen gondolataim vannak, az volt a válasza, hogy nem vagyok az ő hatásköre, így elküldött pszichiáterhez. Ott anyámnak is alá kellett írnia valamilyen papírokat, de engem eleve a család vitt el oda, szóval lehet csak emiatt.
Előtte más üggyel voltam egy másik pszichológusnál, ahova osztályfőnököm küldött el, megkérdeztem tőle, hogy szülők fognak e erről tudomást szerezni és azt mondta, hogy csak akkor kell külsős személyeket bevonnia (család, iskola, pszichiáter, rendőrség, súlyosságtól függően), hogy ha olyan dolgokat mondok neki, amik a titoktartáson kívülre esnek (szóval ha magamra vagy másra veszélyes vagyok), így hát nem is mondtam neki olyan dolgokat amiket szerettem volna. :D
Mi miatt gondolod biztosnak a pszichopátiád? Ha nem akarod, hogy kigyógyítsanak, akkor miért akarsz elmenni pszichológushoz?
"Nyilván nem akarom, hogy a szüleim tudomást szerezzenek erről, mert az kicsit kellemetlen volna..."
Kellemetlen? Majd az is kellemetlen lesz, ha hirtelen felindulásból megölsz valakit, és mész egy olyan épületbe, ami körül szögesdrótos kerítés van. Ki tudja, mennyi időre.
Hehe vicces vagy 3. :D
Pszichológus valóban nem látott még teljesen jogos gondolat 1. Több ?barátom? is megerősítette, hogy valószínűleg az vagyok, így ebből és a saját gondolataimból szűrtem le ezt. Felületes báj, egocentrikusság és szeretetképtelenség, idegeskedés hiánya, megbízhatatlanság, felelőtlenség, empátia teljes hiánya, szociális normák szándékos megszegése... Ezek mind megvannak bennem. Illetve a szégyenérzetem is csak akkor van, ha megbántok valakit, aki fontos lenne (mert mondjuk sokat tesz értem). Az egyetlen tulajdonság ami zavar, az a szeretetképtelenség, mert ha nem tudom szeretni az élettársamat, akkor nem lesz hosszú életű a kapcsolatunk, és azért én is emberből vagyok, így szükségeltetik egy társ akivel számíthatunk egymásra mindig. Tehát a többi tulajdonság nem zavar abszolút.
csak a tinédzser kor után lesz biztos hogy pszichopata vagy-e, mert tizenévesen alapból romlik az empátia+ alakul még a személyiség.
amúgy 18 éves kor alatt csak szülői beleegyezéssel mehetsz pszichológushoz.
ha pszichopata vagy is, nem lesz belőle semmi, rengetegen vannak, nehogy azt hidd, hogy ritkaságszámba megy.
a legtöbb pszichopata könnyen talál magának egy kodependenst élettársnak, akinek aztán egy életen át szívhatja a vérét. szóval aggodalomra semmi ok.
2-es vagyok.
Egyetértek a 6-ossal abban, hogy csak tini kor után derül ki milyen vagy valójában, addig folyamatosan változik rengeteg kémiai dolog az emberben, emiatt is gyakoribb tiniknél diagnosztizálni pl. bipoláris zavart és egyéb hangulatingadozásra épülő betegséget, szóval még kijelenteni, hogy pszichopata vagy és az is maradsz erős túlzás.
Az viszont szerintem nem igaz, hogy csak szülői beleegyezéssel mehetsz pszichológushoz, vagyis nekem kb. 5-6 éve nem volt rá szükség, mikor először mentem, szóval azóta változott volna 6-os?
A szégyenérzeted az inkább bűntudat vagy inkább szánakozás, hogy most már lehet nem fog ugyanolyan jó lenni hozzád a másik?
Az is érdekes, hogy akarnál egy társat hosszútávra, miért szeretnéd?
Empátia teljes hiánya alatt azt érted, hogy nem érzel együtt valakivel ha azt mondja elhunyt egy hozzátartozója, vagy már inkább azt, hogy ha előtted haldokol valaki sem ráz meg egyáltalán?
Pszichopata nem vagy, mert azoknak pont, hogy nincsen betegségtudatuk.
Egy szeretethiányos nyomorult vagy, nem pszichopata. Kevés figyelmet kapsz, ezért kitalálsz valami ritka rendellenes betegséget.
Még csak fogalmad sincs róla mi az a "pszichopata".
Te csak egy frusztrált ostoba tinilány vagy aki magára aggatta ezt a jelzőt mert a hasonló kaliberű társai is ezt erősítették meg.
Figyelem és szeretethiányos frusztrált tini vagy akit a szülei is leszarnak, aki egész nap a neten lóg, és utálja saját magát meg a világot...
Kinövöd remélhetőleg....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!